Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
nyílnak, és így a termés értéktelenné válik. Ezt öntözéssel, a bakhát talajának át- nedvesítésével előzhetjük meg. Ha a könnyű homoktalaj ellenére megoldható a barázdás öntözés, akkor egy-egy alkalommal minden második sort öntözzük. A spárga öntözésére sokszor a későbbiek során, július-augusztusban is szükség van. Bár morfológiai felépítése miatt a spárga aránylag kevés vizet fogyaszt, mégis a kis víztartóképességű homokot gyorsan kiszárítja. Ilyenkor a növény szenved, sőt a spárgatövek részleges vagy teljes pusztulása is előfordul. Szárazabb időszakban néhány öntözéssel folyamatosabbá tehetjük a spárga élettevékenységét. Ez elősegíti a tő megerősödését és így a következő évi termésre is hatással van. A nyári öntözések idején egy-egy alkalommal nagyobb vízmennyiséget, 50—60 mm-t is adhatunk. Torma A torma a mély fekvésű, nyirkos, üde talajok növénye. Öntözés nélkül csak ilyen területeken ad megfelelő termést. Üzemi körülmények között azonban nehéz ilyen területre tenni, és növényápolási munkái közül az oldalgyökerezés is csak nehezen végezhető el. Az üzemi termesztésben ezért mindig öntözött területre kerül. A tormát bakhátasan termesztjük. A 25—30 cm magas bakhátakon a növények 25—30 cm-es tőtávolságra vannak. A bakhátat gyökerezéskor ki kell bontani, ezért a sortávolságot legalább 1 m-re vegyük. Ez lehetőséget ad a barázdás öntözésre. Az esetek többségében azonban a torma öntözéses zöldséges vetésforgóba kerül, ahol esőszerűen öntözzük. A torma nagy lombfelületet képez és sok vizet párologtat. A talaj átmenetileg kisebb nedvességtartalmát elég jól tűri, ezért azonos feltételek között az öntözésben más zöldségnövények általában megelőzik. 327
