Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
Az ipar és a kereskedelem a jelenleginél lényegesen több zöldbabot tudna felhasználni. A növény termesztését azonban gátolja a sok munkát kivánó szedés. Ezt a munkát ezért a jövőben részben vagy egészben gépesítenünk kell. A nagy teljesítményű szedőgépek használata és a fogyasztási igény miatt a bab folyamatos vetése és szedése válik szükségessé. Ezt az üzemi körülmények között az évek többségében csak öntözéssel lehet elérni. A bab tenyészidejét és környezeti igényeit tekintve jól beilleszthető az öntözött zöldségnövények vetésforgójába. A felhasználók elsősorban a jó minőségű bokorbabot igénylik. A következőkben ezért a zölden való szedés céljára termesztett bokorbab öntözésével foglalkozunk. Az öntözésre ható tényezők A bab a hőigényes zöldségfélék csoportjába tartozik. 0 C° alatt már megfagyhat, sőt a tartósan hűvös idő is kedvezőtlen a fejlődésére. Ilyenkor levele megsárgul, a gyökér rendellenesen fejlődik. Ennek tulajdonítható, hogy ha nyáron a vízellátása kedvező, akkor a május végi, június elejei vetésből több termést adó, nagyobb teljesítőképességű növény fejlődik, mintha április végén vetjük. A bab azonban a túlzottan magas hőmérsékletet sem kedveli. Ilyenkor, ha a talajban elegendő nedvesség van, nagyon sok vizet használ fel. Nyári hőségnapokon optimális vízellátás esetén vízfogyasztása a 7—8 mm-t is meghaladja. A talaj nedvességtartalmára érzékeny. Túlzott nedvességtartalom esetén a lomb sárgu- lása következik be. Ez arra mutat, hogy a talaj levegőtartalmával szemben is igényes. Hazánkban a kísérletek és a termesztési tapasztalatok szerint a talaj nedvességtartalmát a szántóföldi vízkapacitás 100—60-65 %-a között indokolt tartani. A bab a levegő nedvességtartalma iránt is igényes. Különösen a kötődéskor kíván kellő légnedvességet. A bab szórt fényt kedvelő növény, amely legkedvezőbb életfeltételeit párásabb és nem túl meleg körülmények között találja meg. N-kötő tulajdonsága miatt régebben kevésbé tápanyagigényes növénynek tartották. Az újabb kísérletek azt mutatják, hogy a közvetlenül alá adott istállótrágyát is jól meghálálja és csak jó táperőben levő talajon ad kielégítő termést. A babtermesztési gyakorlatban a 40 x 8—10 cm-es tenyészterület alakult ki. Részben ez, részben a rövid tenyészideje alatt alkalmazott öntözések száma az esőszerű öntözést indokolja. A bab fejlődése elején gyorsan mélyrehatoló főgyökeret fejleszt. Gyökérzetének zöme azonban a talaj felső szintjében alakul ki. A bab virágzása után gyorsan fejleszti termését. Fajtától és időjárástól függően a virágzást követően 16—22 nap múlva szedhető. Az öntözés jellemzői A babot ma még nagyrészt tavaszi, április végi, május elejei vetéssel termesztjük. A későbbiekben azonban egyre nagyobb jelentősége lesz a szakaszos vetésnek. Szakaszosan vetve a bab egyes életszakaszaiban más-más körülmények közé kerül, így vízigénye és a vízigény kielégítésének lehetősége is erősen megváltozik a talajban tárolt víz felhasználásától és az időjárástól függően. A tavasszal vetett bab június második dekádjáig még támaszkodhat a talajban tárolt és az időközben lehulló csapadékra. Az ebben az időben várható hőmérsékletet is figyelembe véve, a növény vízigényét természetes forrásokból fedezni tudja, ezért a virágzásig a babot nem szoktuk öntözni. Virágzás idején a bab különösen igényes a talaj és a levegő nedvesség- tartalma iránt. Ennek főként az egyszerre virágzó fajták termesztésekor van jelentősége, mert ha ekkor a kötődés elmarad, a termés lényegesen csökken. Csapadékos és hűvös idő kivételével tehát ilyen esetben még akkor is érdemes kisebb vízmennyiséggel öntözni, ha a talajban van elegendő nedvesség. Ha erre az időre már a talajból is kifogyott a könnyen 319
