Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
van rá. Ilyenkor fejlődése megáll, a növény sárgul és a termőképességét később, jobb időjárás mellett sem tudja megfelelően kifejteni. A régebbi szakirodalom szerint a paprikát a nagy vízigényű zöldségnövények csoportjába sorolják. Vízfelhasználása azonban aránylag nem sok: a mértékadó időszakban —június második felétől augusztus végéig — napi 3—4 mm körül van. Tapasztalataink szerint magas hőmérsékletű napokon is kevesebb vizet párologtat, mint az uborka vagy a bab. Megfelelő fejlődéséhez azonban könnyen felvehető talajnedvességre van szükség. Kísérletek szerint nyáron a talaj nedvességtartalma általában nem süllyedhet a 70% alá. A paprika csak jó táperőben levő, termesztése előtt közvetlenül trágyázott területen ad kielégítő termést. Különösen a megfelelő N-tartalmat hálálja meg. Hosszú tenyészideje alatt ma már többször is fejtrágyázzuk. Az első fejtrágyázásra június végén, a másodikra az első tömeges szedés után, július derekán kerül sor. Egyes helyeken az a gyakorlat, hogy a szedés megkezdése után minden vagy minden második öntözéskor fejtrágyáznak. A paprika erőteljesebb lombnövekedése az első gyümölcsök kötődésével egyidőben, június első felében indul meg. Vegetatív növekedése a tenyészterület lehetőségeitől függően egészen a tenyészidő végéig folyamatos. A paprika gyökérzete a kiültetéskor megsérül. Ennek hatására erőteljes mellékgyökérzet alakul ki, amely nagyrészt a talaj felső 25 cm-es talajszintjében helyezkedik el. Az öntözés jellemzői Kiültetés után a paprika kezdeti fejlődését elsősorban a hőmérséklet befolyásolja. Ilyenkor nem kell öntözni, mert a talajban a növény kellő mennyiségű nedvességet talál. Ezenkívül az öntözés hatására a hőmérséklet is hosszabb ideig lecsökken, és ez a paprika érését — főként ha a kötődés is elmarad — 8—10 nappal is visszavetheti. Napi 18—20 C°-os középhőmérsékleten már kedvezőtlen hatás nélkül lehet öntözni. A paprika ebben az időszakban — június második felében — fejlődik a legerőteljesebben, és az első gyümölcsök növekedése is erre az időre esik. A növény növekedésének és elöregedésének hatására ettől kezdve a vízfelhasználás egész augusztus második feléig lényegében azonos szinten alakul. A paprika mértékadó öntözési időszakának tehát a július harmadik dekádjától augusztus harmadik dekádjáig terjedő időszakot vehetjük. Paprikából jó termést inkább a melegebb, szárazabb években érünk el. Ilyenkor a hő rendelkezésére áll a növénynek, a megfelelő vízellátást pedig öntözéssel teremtjük meg. A paprika öntözésére átlagos esztendőben kb. 5—6 alkalommal kerül sor. Száraz esztendőben az öntözések száma 8—-10 is lehet. A természetes csapadékot is figyelembe véve másfél, kéthetes öntözési fordulóval számolhatunk, azonban ez tartósan magas hőmérséklet esetén 6—7 napra csökkenhet. A paprika gyökerezési mélységét és a talaj nedvesség- tartalma iránti igényét tekintetbe véve az öntözési norma 40—45 mm körül alakul. Az öntözési idénynorma ennek alapján 250—350 mm-re tehető. Az öntözés hatása A paprikát ma már szinte kizárólag esőszerű öntözéssel termesztjük. Ilyen körülmények között a sortávolság 50, kivételesen 60 cm, a tőtávolság pedig ennek megfelelően 15—20 cm-re alakul. A paprika termesztése öntözés nélkül nem gazdaságos, mert keveset terem, és termése nagyon ingadozik. Az öntözött és öntözetlen területek terméskülönbsége egyes években 200—300% is lehet. Öntözéssel a termés minősége is javul, falvastagsága megnő és így a gyümölcs nagyobb, súlyosabb lesz. Az öntözött paprika C-vitamin-tartalma ugyan valamelyest csökken, különösen nyáron azonban még mindig olyan nagy marad, hogy ez a paprika öntözését nem befolyásolja. Az öntözés csak helytelenül alkalmazva csökkenti a termés koraiságát. 315
