Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben

zentálja a szolonyeces, az utóbbi pedig a szolonyec talajokat. Ennek az ábrának felhasználásával megállapítható, hogy meghatározott koncentrációjú és szikesedési hányadosú öntözővíz mely esetekben alkalmazható egyes talajtípusokon a szikesedés veszélye nélkül. Az ábrán háromféle öntözővíz típusra írtuk fel az egyenletet, amely három öntözővíz típus a hazai, főbb jellegzetes öntözővíz típusok kémiai összetételét mutatja be.

6. A talaj oldható sókészletc

A talaj oldható sókészletén a talajban levő, vízben oldható sók összes mennyiségét értjük.

Dinamikus, havonta, negyedévente, esetleg hosszabb időközökben megismételt vizsgálatok azt mutatják, hogy a talajok sótartalma külső tényezők (időjárás stb.) függvényében évszakonként változik. Ezen periódusosán ismétlődő változások együttesét nevezzük a talaj sóforgalmának. A talajok sóforgalmának eredőjeként hosszabb időt tekintve, a talaj sókészlete stabil, növekvő vagy csökkenő tendenciát mutathat.

Az öntözéssel a talajok víz- és és ezen keresztül sóforgalmát megváltoztathatjuk, szélsőséges esetben alapvetően más irányban tolhatjuk el. Előfordulhat az, hogy az öntözés megfelelő lecsapolással összekapcsolva egyidejűleg a talaj sókészletének kilúgzását is eredményezi. Ismeretes azonban az ezzel ellentétes folyamat is, mikor a talaj sótartalma éppen az öntözés eredményeként megnő. Az öntözővíz megengedhető maximális sótartalmának megállapításához figyelembe kell venni a talaj eredeti sókészletét és természetes sóforgalmát, valamint a sóforgalom változását az öntözés hatására.

A talajok sóforgalmát jól jellemzi az ún. sóforgalmi állandó, mely a talajból kilúgzott sók mennyiségét vagy a talaj sókészletének növekedését mutatja adott idő, pl. egy év alatt. Értéke függ a talaj sókészletétől a megfigyelés kezdetén és végén, a kiadagolt öntözővíz mennyiségétől és sótartalmától, valamint a talaj térfogatsúlyától. Az előbbi értékekkel való összefüggés a következő — Darab által bevezetett — egyenlettel fejezhető ki:

amelyben a = a talaj oldható sókészlete a megfigyelés kezdetén (g/100 g talaj), b = a talaj oldható sókészlete a megfigyelés végén (g/100 g talaj), c = az öntözővíz sókoncentrációja (g//), d = a talaj sóforgalmának állandója (g/100 g talaj), v = az adagolt öntözővíz mennyisége (m3/ha),

M = a talajréteg vastagsága, melyre a sómérleget számítottuk (m), tfs = a talaj térfogat súlya.

A bemutatott egyenlet alapján három esetet különíthetünk el.

1. A talaj sóforgalmának állandója negatív érték, a talaj sókészlete a megfigyelés ideje alatt csökkent, tehát következetes kilúgzás történt, s az öntözővíz sókoncentrációja kisebb volt, mint a megengedhető maximális érték.

2. A talaj sóforgalmának állandója negatív érték, a talaj sókészlete azonban nőtt a megfigyelés ideje alatt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kilúgzás történt, azonban a talajba több sót vittünk be, mint amennyi onnan eltávozhatott, tehát a talaj sókészlete nőtt, és a só forrása az öntözővíz volt, melynek sókoncentrációja meghaladja a maximálisan megengedhető értéket.

3. A talaj sóforgalmának állandója pozitív, s a talaj oldható sókészlete a megfigyelés ideje alatt nőtt. Ez azt jelenti, hogy a talajban sófelhalmozódás ment végbe, s az oldható sók forrása a szikes talaj vagy a talajvíz. Tekintettel arra, hogy az utóbbi esetben az öntözővíz sókoncentrációja csekély, a feladat a terület drénviszonyainak és a talaj vízgazdálkodási sajátságainak javítása.

29