Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - III. Zöldségfélék öntözése
felelő tárolókban is csak egy ideig tartható el. Ez azzal jár, hogy gyengébb termés esetén a felhasználók igényeit nem tudjuk kielégíteni, jó termés esetén pedig annak egy része kedvezőtlenül értékesül, sőt elpusztul. A termésingadozás egyik legfontosabb oka a növény eltérő vízellátása. Ezért az öntözés a termésingadozás csökkentésének és ezzel a biztonságos termelésnek az egyik leglényegesebb összetevője. A zöldségfélék között igen eltérő igényű és tenyészidejű növényfajok, ill. a fajon belül fajták vannak. A tenyészidő az egyéves zöldségnövényeket illetően 30—40 naptól 170—• 180 napig változik. A rövid, ill. eltérő tenyészidejű és igényű fajok és fajták lehetővé teszik, hogy egy vegetációs időben két vagy több növényt is termesszünk. A kettős vagy többes termesztés a zöldségtermesztésnek igen jelentős sajátossága. Egyes növények igénye és tenyészideje azt is lehetővé teszi, hogy ugyanazon fajtát az év más-más szakaszában termesszük. A növény így tenyészideje alatt eltérő körülmények közé kerül. Ezek hatására fejlődési ritmusa is eltérő és vízellátásának lehetőségei is megváltoznak. Végső soron ez az öntözés idejére és az öntözővíz mennyiségére is erős hatással van. A zöldségnövények öntözési rendszerének megszerkesztésekor így a termelés idejével is számolnunk kell. A zöldségfélék azonos faj esetében is több eltérő termelési célt elégíthetnek ki. A termelési céltól függően változhat a termesztés módja, a termelés intenzitása, technológiája és így a ráfordítás mértéke is. A termelési ráfordítások és a termelési érték alakulása egyúttal az öntözés gazdaságosságát is befolyásolja. Az öntözés rendszerének kialakításakor tehát azt is figyelembe kell venni, hogy a növény adott esetben milyen ráfordítást tud a legjobban meghálálni. Az öntözésre ható tényezők Az öntözés — a növény kiegészítő vízellátása —• a növény igényeitől és a kielégítésükre ható környezeti tényezők alakulásától függ. A két tényezőcsoportot így külön-külön tárgyaljuk. A növény környezeti igényei Az öntözési rendszer kidolgozásának alapjaként a környezeti tényezők közül elsősorban a vízzel kell foglalkozni. Az öntözéssel lehetővé tett kedvező vízellátás alapján kell újraértékelni a többi környezeti tényezőt, azok közül is főként a hőt és a tápanyagot. A növény és a víz kapcsolatát általános megfogalmazásban a növény vízigényével jellemzik. Ez azonban többnyire csak nagyon kevés konkrét felvilágosítást nyújt a termesztés technológiájának szerkesztéséhez. Helyesebb, ha a fogalom tartalmát figyelembe véve külön beszélünk a növény vízfelhasználásáról, illetve nedvességigényéről. Ez utóbbit részben a talaj, részben a levegő nedvességtartalma szempontjából kell elemezni. A vízfelhasználás elemzése során a növény által elfogyasztott összes vizet, illetve annak felhasználási ütemét vizsgálhatjuk. A felhasznált összes vízmennyiséget területegységre vagy a növény által felhalmozott szárazanyagra vetíthetjük. Az utóbbit a víz hasznosulásának tekintve, a transzspirációs együtthatóval fejezhetjük ki. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a legtöbb zöldségnövény transzspirációs együtthatója nagyságrendben megegyezik más mérsékelt égövi körülmények között termesztett növények transzspirációs együtthatójával, tehát kb. 300 körül szóródik. A felhasznált vízmennyiség így a növény tenyészidejének hosszától és attól függ, hogy termesztési ideje az év melyik szakaszára esik. A vízfelhasználás üteme a növény növekedésével és fejlődésével — a lombfelület nagyságával és korával — mutat szoros kapcsolatot. A növény talajnedvesség-tartalom iránti igénye az öntözés egyik legfontosabb tényezője. Meghatározott talajtípus esetén a nedvességtartalom egyúttal a talaj — termesztési szempontból igen fontos — levegőtartalmát is megmutatja. A növények statikai vízigénye, amely a számukra kedvező talajnedvesség — levegőarányt fejezi ki, különösen a csapadék hatására duzzadó talajokon sokszor nem elégül ki. A zöldségnövényeket többnyire olyan 295
