Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - II. Legelő- és rétgazdálkodás
Lényegében tehát abban lehetne megállapodni, hogy a gyommentes talajok kivételével — addig, amíg hatásos vegyszerünk nem lesz — háromsoros, tág sorközű (80+15+15) vetés mutatkozik eredményesnek a minőségi magtermesztésben. A vetőmagszükséglet. Gyorsan kelő, gyors kezdeti fejlődésű, nagyobb magvú fajokból folyóméterenként legalább 150—200 csira, a lassú kelésű és kezdeti fejlődésű fajokból legalább 1500—2000 csíra kell, de nem azért, hogy ilyen — látszólag — túlzsúfolt növényzetű magsorokat létesítsünk, hanem abból az okból, mert a fiatal növénykék egy része még a leggondosabb ápolás mellett is kipusztul. Tehát biztonsági okból vessünk többet, hogy végül is a kívánt növényszám mindenképpen meglegyen. A vetőmaggal nem szabad oktalanul takarékoskodni. A vetést — ha van — sorhengerrel, ennek híján nehéz simahengerrel járatjuk meg, minden esetben a sorok irányában. A magtakaró fogas vagy seprőborona az öntözéses magtermesztésben is mellőzhető. A gyors kelesztést mindenkor esőszerű öntözéssel érhetjük el, amely célra a kis intenzitású, finoman porlasztó szórófejek felelnek meg a legjobban. A szükséges vízmennyiséget szándékosan nem mm-ben közöljük, hiszen a kipermetezett víz és a talajban található öntözővíz arányát igen sok tényező befolyásolja. Ezért célszerűbb úgy megfogalmazni: annyi vízzel öntözzünk, hogy a talaj legfelső 25—30 cm rétege alaposan beázzék. Nem baj, ha kis tócsák keletkeznek is a földön, ezek pár óra alatt beivódnak. A lényeg az, hogy a csíra, illetve a fiatal növény legalább 2—3 hétre elegendő nedvességhez jusson az öntözés által. Az egyes fűfajok között a kelesztő öntözést illetően is van eltérés. így pl.: a réti perje vontatottan — néha 2—3 hétig is — csírázik. Ennek öntözését tehát úgy kell megoldani, hogy a már leírt kelesztő öntözésen kívül a táblán kell hagyni az öntözőberendezést, és legalább 6—8 hétig naponta 1—5 mm víz kipermetezésével kell a talajfelszínt állandóan nyirkosán tartani, illetve a cserepesedést elkerülni. A vörös here szintén kényes kezdetben a talajcserepekre. A szarvaskerep viszont keményhéjúsága miatt ugyancsak többszöri öntözést kíván a kelesztés alkalmával. A fiatal gyepnövények az első 6—8 héten különösen igényesek és érzékenyek, mert erre az időre esik a gyökérváltásuk. Ezt kh-anként 20 kg nitrogénhatóanyag fejtrágyával és utána 25—30 mm öntözéssel (esőszerűen) könnyíthetjük meg. Kivétel ez alól az öntözés alól a télutói vetés, melynek normális évben megerősödéséig elegendő a talajban levő nedvesség. Ápolás A magfüvest gyommentesen kell tartani. Ez a sorközökben traktorvontatású kultivátoro- zással érhető el. Annyiszor irtjuk a gyomokat, ahányszor szükséges. A lényeg az, hogy a terület tiszta maradjon. A maghozók sorából megfelelő vegyszer híján — az egyszikű gyomokat (ide értjük a más fajú füveket is) csak kézi kapával lehet és kell gyökerestől legkésőbb a virágzásuk kezdetén eltávolítani. Ezt az eljárást idegenelésnek hívjuk, és a minőségi magnak szánt táblán legalább háromszor el kell végezni. Vegyszerezéssel sok gyomfajt kiirthatunk. Tudnunk kell azonban, hogy a legtöbb fűfaj fejlődésének első négy hónapjában igen érzékeny a vegyszerekre, ezért a fiatal állományt inkább gyomirtó kaszálással tartsuk tisztán. Egyes fűfajok, mint pl. a csomós ebir, a komócsin, fejlettebb korukban is érzékenyek a vegyszerekre. A vegyszerek közül némi hatást mutat a Dikonirt, éspedig 5 kg 600 1 vízben oldva kh-anként. Radikális hatású tavasszal a Tributon (3 kg/kh 600 1 vízben), nyárutón a Tormona-80 (0,8 1/kh 600 1 vízben). Ügyeljünk arra, hogy a Tormonát csak teljesen szélcsendes időben permetezzük, mert különben a bokrokban, fákban kárt tesz. 19* 291
