Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - II. Legelő- és rétgazdálkodás
Öntözéses gyepvetőmag-termesztés Az öntözés az aprómagtermesztéskor is nagy előnyökkel jár: pl. esőszerű öntözéssel gyorsan kikeleszthetjük vetésünket; megfelelő időben öntözve egyenletessé tehetjük a növények fejlődését (még a kánikula hatását is jelentősen mérsékelhetjük); a virágzás előtt, valamint a tejesérés folyamán végzett öntözés is biztosítéka a jó magtermésnek. Nem szabad azonban túlzott reményeket táplálni, mert az öntözés nem csodaszer, sőt helytelen öntözéssel kárt is okozhatunk. Kétségtelen ugyanis, hogy az öntözés a növény fejlődését bizonyos mértékig a vegetatív fejlődés irányába tolja el. Nem vitás az sem, hogy a gyakori és nagy adagú öntözés kárt okoz. Az is tudott, hogy megfelelő tápanyag-visszapótlás, sőt a tápanyagok megfelelő mértékben és időben való adagolása nélkül jó eredményt várni nem lehet. Tudnunk kell azt is, hogy az öntözővíz nem növeli jelentősen a levegő páratartalmát; a mikroklímát is csak igen kis mértékben javítja, de csak az olyan növényzetben, amely a talajt jelentős mértékben borítja. A pillangós virágú gyepnövényeken a helytelen öntözés a virágok elrúgását vagy a sarjadék benövését eredményezheti a már megkötött maghozó állományban. A felsorolt lehetőségek miatt a kelesztő öntözésen kívül alaposan meg kell gondolni, hogy milyen fejlődési fázisban, mennyi vízzel öntözzünk. Hazánkban — nyárutói magvetés esetén — a téli csapadék rendszerint májusig elegendő, amikor is a legtöbb gyepnövényt már csak a generatív szakaszban (a virágzás előtti napokban és ha szükséges, a tejesérés folyamán) öntözve, tökéletesen felkészítjük a növényt az optimális maghozásra. A magtermés learatása után csak abban az esetben öntözzünk, ha olyan nagy az aszály, hogy a vízhiány a növények megmaradását veszélyezteti. Egyéb esetben adjunk lehetőséget a maghozónak a regenerálódásra; ne akarjunk bő magtermés után még nagy sarjúter- mést is kicsikarni, mert ezzel a maghozó állomány élettartamát rövidítjük meg, beállott- ságát csökkentjük. A magfüves elhelyezése a vetésforgóban A legtöbb termesztett fűfaj évelő, tehát a telepítés évét is beleszámítva legalább 2—4 évig marad egy helyben. Ezért jól meg kell választanunk az előveteményét, különösen, ha nyárutón telepítjük; tehát jól ápolt, jó talajt hátrahagyó, korán lekerülő elővetemény kívánatos. A gabonafélék közül az ősziek nem jó elővetemények a nyárutói telepítéshez, mert az elkerülhetetlen pergés miatt több-kevesebb sarjadékuk jelentkezik a magfűben, melynek kiirtása úgyszólván lehetetlen a gazdaságosság határain belül. Talajelőkészítés, vetés A magfüvest nyárutón vagy kora tavasszal vethetjük. Mindkét időben lényeges, hogy a talaj elegendő tápanyagot és nedvességet tartalmazzon, azonkívül gyommentes és ülepedett legyen. Az ülepedett talaj rendkívül fontos, mert az apró magvú fűfajok, de a herefajok is — így a réti perje, a tarackos tippan, a komócsin, valamint a fehér here, a szarvaskerep stb. —■ laza talajban még öntözés esetén sem kelnek ki. A másik, ugyancsak fontos tényező az alaptrágya, melyet a talaj kötöttségétől függően 25—35 cm mélyen le kell szántanunk. Alaptrágyaként legalább 40 kg nitrogén- és 60 kg foszforsav-hatóanyagot kell kataszteri holdanként adnunk. A kívánatos talaj szerkezet és tömöttség előállítására több eszköz kínálkozik: adiszktil- ler, eke, sima- és gyűrűshenger. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy hengerrel (akár többszöri hengerezéssel is) nem lehet a szükséges ülepedettséget biztosítani, ezért a talajelőkészítést legalább néhány héttel a vetés előtt kell elvégezni. Ha a talajelőkészítés befejeztekor 8—10 mm vízzel esőszerűen megöntözzük a területet, ennek hatására kikel288
