Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben

a víztartóképessége. Ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy nehezebb mechanikai összetételű talajban az öntözővízzel bevitt oldott sók — ha egyébként más tényezők ezt nem befolyásolják — nehezebben lúgozódnak ki. Jelenti továbbá azt is, hogy az agyagos talajféleségek esetén az öntözővíz a talajban jóval lassabban mozog és jóval erősebben tömé- nyedik be. Ezt a tényezőt mind az öntözővíz sótartalmának, mind nátriumszázalékának megszabásakor figyelembe kell vennünk.

3. A vízelzáró réteg mélysége

Az Alföld szikes és szikes jellegű talajaiban gyakori, hogy a felszíntől különböző távolságban rendkívül tömör, vizet rosszul vagy egyáltalán át nem eresztő felhalmozódási szintet találunk. Más esetekben, pl. egyes Duna—-Tisza közi réti öntéstalajokon, a mélyebb szintekben levő nagymértékű szénsavas mész felhalmozódás ún. mészkőpad kialakulásához vezet, mely a talajok vízforgalmára szintén kedvezőtlen. Mint már láttuk, ilyen esetekben csupán a vizet elzáró vagy a vizet rosszul vezető réteg feletti talajszintekkel számolhatunk az öntözés szempontjából. Jelenti ez azt is, hogy az öntözővízzel bevitt sók kilúgzása a mélyebb talajrétegekbe, illetve a talajvízbe vagy nem, vagy csak igen korlátolt mértékben lehetséges. Éppen ezért a vízelzáró réteg felszíntől való távolsága a talaj sóforgalmát döntően befolyásolja, és ezt az öntözővíz megengedhető maximális sókoncentrációjának megállapításakor figyelembe kell venni.

4. A talajvizszint mélysége

Ha a talajban nincsen vízelzáró réteg, akkor a talaj sóforgalmát, a beázás mélységét, a sók kilúgzásának lehetőségét elsősorban a talajvízszint mélysége szabályozza. Minél mélyebben van a talajvíz, annál inkább lehetőség van arra, hogy az öntözővízzel bevitt sók a talajból eltávozzanak, és fordítva, közeli talajvíz esetén a talajvíz gátolja a talaj sóinak kilúgzását, sőt e szikes talajvizek maguk is sóforrásként szolgálhatnak.

5. A talaj kicserélhető nátriumtartalma

A talaj kolloidrészecskéi, valamint a folyadékfázis között levő egyensúlyi viszonyokat, illetve ionkicserélődési folyamatokat többféle egyenlettel lehet leírni. Ezek között az egyenletek között a gyakorlatban jól alkalmazható a Gapon-féle egyenlet, amely megmutatja, hogy bizonyos sótöménységű öntözővíz különböző szikesedési hányadosok esetén milyen nátrium-telítettségű talajokkal tart egyensúlyt. Az egyenletnek — amely a tömeghatás törvényéből levezethető -— egyik jól ismert formája a következő:

27

Az egyenletben a Na x, Ca x, Mg x = a talaj kicserélhető bázisának mennyisége mg eé/100 g talaj,

(Na+); (Ca2+); (Mg2+) = a talajoldat ionjainak koncentrációja mg eé//-ben kifejezve.

A K állandó értéke a talaj tulajdonságaitól függ, és általában 0,01—0,015 között van.

A fenti összefüggést grafikusan ábrázolva, egyszerűen leolvasható, hogy a talaj kicserélhető nátriumtartalmának meghatározott relatív értékénél, milyen összes sókoncentrációjú víz, milyen nátriumszázalék mellett tart egyensúlyt a talajjal (12. ábra).

A 13. ábrán a Gapon-egyenletet hazai viszonyokra alkalmazva mutatjuk be, mégpedig 5 és 15 S%-nyi nátrium telítettségű talajok esetében, amelyek közül az előbbi jól repre-