Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
A herefüves keverékek megállapítása a talajtól függően A herefüveseket nem lehet sablonosán termeszteni. Különböző talajok, különböző adottságok más és más keverékek összeállítását kívánják meg. Homoktalajokon és tereprendezett területeken szakszerű öntözéssel a lucerna ad legnagyobb széna- és fehérjetermést. Homokos talajainkon esőszerűen öntözzünk. Ezeken a területeken legalkalmasabb a lucerna-, szálkás perje-, csomós ebir keverék termesztése, mivel ezek meghálálják az öntözést, nagy szénatermést adnak, és gazdagítják a talaj tápanyagkészletét. Tereprendezett területeken, ahol nem kell tartanunk attól, hogy az öntözés következtében pangó vizek keletkeznek, célszerű ha lucernás füveskeveréket termesztünk. A lucernás füveskeveréket a talaj tápanyagtartalmától függően takaró növénnyel, illetve takarónövény nélkül telepítsük. A legjobban bevált gyakorlat a takarónövénnyel való telepítés, amikor kh-anként fél vetőmag mennyiségű árpát vetünk el, és azt vagy zölden a herefüvesekkel együtt szénának kaszáljuk le, vagy magnak meghagyjuk. Tereprendezett területeken, illetve olyan rizstelepeken, ahol az öntözési és a lecsapolási viszonyok nem rendezettek, célszerűbb a szálkás perjés vöröshere termesztése. A lucernával szemben ez a keverék jobban bírja a vizet, a pangó vizek azonban a szálkás perjés vöröshere fejlődésének sem kedvezőek, mivel a vízállás következtében a vöröshere is kiritkul. A szálkás perjés vörösheréből 18—20 kg vörösherét és 6—8 kg szálkás perjét vetünk kh-anként. A szálkás perjés vöröshere a legnagyobb termést a második esztendőben adja, a harmadik évben már kevesebb szénatermést érünk el. Általában az első esztendőben a takarónövény lekerülése után megfelelő öntözés következtében 18—25 q szénát termelhetünk. A második esztendőben 80—100 q szénatermést érhetünk el. A harmadik esztendőben a szénatermés már csak az 50—60 q-át közelíti meg. A kiöregedett rizstelepeken, ahol sekély termőrétegü szikes talajok vannak, célszerűbb a több komponensből álló herefüvesek telepítése, amikor is a szálkás perjés vörösheréhez pl. szarvaskerepet adunk. A keskeny levelű szarvaskerep keverékünkben, mint aljnövényzet szerepel, így szikes talajainkon nagy sótűrőképessége következtében jól díszük, és növeli a széna mennyiségét. Gyakran előfordul, hogy öntözött tábláinkban kisebb-nagyobb terepegyenetlenségek vannak. Ilyenkor a szálkás perjés vöröshere keverékbe kh-anként adjunk 3,0—3,5 kg fehérheremagot is, mert ezeken a területeken a fehérhere jól díszük, úgyszólván uralkodó növény lesz, mivel a fehérhere a nedves talajon rendkívül gyorsan fejlődik, indáival szinte beszövi az egész területet. A szálkás perjés vöröshere keverékeket elsősorban kaszálásra használjuk, nem pedig legeltetésre. Tehát takarmányos vetésforgókba, rizses vetésforgóba vagy szántóföldi vetésforgóba szálas takarmányt termő területre vessük. Természetesen olyan keveréket, amely minden talajon, minden éghajlati adottság következtében megfelel, nem lehet összeállítani. A következőkben felsoroltak mintegy irányadóul szolgálnak, hogy a különböző talajokon, különböző vízgazdálkodási adottságok mellett milyen pillangós virágú növényeket, milyen fűfélékkel társíthatunk. Lucernát termő talajainkra: 1. Lucerna + szálkás perje + csomós ebir 2. Lucerna + réti csenkesz Vörösherét termő talajokra: 1. Szálkás perje -f- vöröshere 2. Vöröshere + szarvaskerep -f- réti komócsin Szikesedésre hajló területeken: 1. Szálkás perje + vöröshere + lódihere 17 Az öntözés kézikönyve 257
