Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
Szikes és homokos talajokon a magtermesztés érdekében éppúgy elvégezzük az öntözést, mintha szénát termelnénk. Tápanyagban gazdag talajokon a 2—3. éves lucernákon a gyökér tartaléktápanyagban nagyon gazdag és a gyakori sarjadzás a magkötés rovására megy. Nem véletlen, hogy a bőséges lucernamag-terméseket a tápanyagban szegény talajokon, száraz éghajlat alatt érhetjük el. Vöröshere Öntözéses termesztésben 2—3 évig tartjuk. Szénatermésének maximumát a második esztendőben hozza, a harmadik évben állománya erősen kiritkul. Sajnos nem rendelkezünk olyan vörösherefajtával, amely 3, illetve több évig is sikeresen termeszthető volna öntözéssel, pedig ez a telepítési költségek megoszlása miatt előnyös volna. A vörösherét főleg a Dunántúlon termesztették. Az öntözések kiterjesztésével a Tiszántúlon is megjelent. Éghajlati és talajigénye. A vöröshere ellentétben a lucernával, viszonylag rosszabb körülmények között is jól terem. Az öntözést nagy terméssel hálálja meg. Legjobban a jól művelt kötött talajokon terem. Megfelelő öntözéssel szikes talajainkon, rizstelepeken is termeszthető. Míg a lucerna a magas talajvizet nem bírja, addig a vöröshere minden káros következmény nélkül elviseli. Kötöttebb, hidegebb talajokon, belvizes területeken is termeszthető öntözés nélkül (pl. a sarkadi járásban). Agrotechnika Trágyázás. Az öntözés adta lehetőségek kihasználása csakis megfelelő mennyiségű tápanyaggal érhető el. A vöröshere talaját ősszel a telepítés előtt 40—50 kg/kh hatóanyagtartalmú foszforműtrágyával kell ellátni. Káliigényes növény, így ősszel a szuperfoszfáttal egyidőben 40—60 kg/kh hatóanyagú káliműtrágyát is kell neki adni. Az irodalomban találunk olyan megállapításokat, hogy általában a kötött, szikes talajok káliumban meglehetősen gazdagok, és káliműtrágya adagolása nem szükséges. Ez csak szárazgazdálkodás esetén áll fenn. Öntözéses termesztésben káliumműtrágya adagolása szükséges a termések növelése érdekében. A vöröshere épp úgy, mint a lucerna, meghálálja a nitrogénműtrágyázást. A nitrogén- műtrágya hatására termése 20—40 %-kal emelkedik. Évente általában 60—80 kg nitrogénhatóanyag adagolása szükséges. Kísérleteink eredménye szerint általában kötött talajokon az 5 q-án felüli vegyes műtrágyát 2 adagban kell kiszórni. Az első adagot tavasszal a sarjadzás előtt, a második adagot az első kaszálás után kell kijuttatni a területre. Talajelőkészítés. Öntözéssel foglalkozó üzemeinkben, a vöröshere, illetve a herefüvesek kelése a rossz talajelőkészítés miatt gyakran nem megfelelő. Helytelen gyakorlat az, hogy tavasszal szántanak, mert ennek elvégzése a túlzott nedvesség következtében csak április, illetve május hónapban lehetséges. A talaj nem tud megülepedni, göröngyös, rögös marad, nem teszi lehetővé az egyenletes kelést. A későn telepített vöröshere általában a magas hőmérséklet miatt vagy kiszárad, vagy állománya kiritkul. Ennek következtében alacsonyabb a szénatermés és kisebb a gyökér- és tarlómaradvány. így kevesebb szerves- és tápanyag marad vissza a talajban, a szerkezetjavító hatása is kisebb, mint a jól bevált vöröshere, illetve herefüves esetében. Vetés. A sűrű növényállomány érdekében kh-anként 18—20 kg magot vetünk. Kísérleti eredményeink azt igazolják, hogy füvekkel keverten gazdaságos telepíteni; így kh-anként 6—8 kg szálkás perjét vagy szálkás perje + csomós ebir-magot is vetünk el. Vöröshere termesztésekor gyakran alkalmazzuk az első esztendőben — ha tavasszal telepítjük — azt a módszert, hogy 15—20 kg zabot is vetünk el kh-anként, és a zabot kalászhányás előtt lekaszáljuk. így már az első kaszálással is kielégítő termést kapunk. A füvek természetesen csak a második esztendőben adnak jelentős termést. Az első esztendőben főleg levélterméssel gazdagítják a széna mennyiségét. Vethetjük még árpa 254
