Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
öntözéses termesztése. MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei. XVII. kötet. 1. sz. 301 — 306. p. Kovács G.-né (1962): Tenyészterület-kísérle- tek silókukorica-fajtákkal öntözött viszonyok között. Kukoricatermesztési kísérletek 1958 — 1960. Akadémiai Kiadó. Budapest. 462-465. p. Kovács G. — Tóth J. (1962): A ciroktermesztés néhány kérdése. Magyar Mezőgazdaság. 1. Budapest. 10—11 p. Kruzsilin, A. C. — Hank O. (1958): Az öntözéses termelés biológiai vonatkozásai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Lüszogorov, Sz. D. (1965): Orosaemoe zem- ledelie. Izd. Kolosz., Moszkva Mihályfalvy I. —Németh S. (1963): Öntözési módok vizsgálata és értékelése. Öntözéses Gazdálkodás, 1. Szarvas. 41 — 60. p. Mihály falvy I. (1965): A cukorrépa öntözéses termesztése. Mezőgazdasági Világirodalom 5. 392-394. p. 6. 485-487. p. Németh S. (1962): Kukorica öntözési kísérletek. Kukoricatermesztési kísérletek 1958—1960. Akadémiai Kiadó. Budapest. 411-415. p. Németh S. (1964): Az öntözőmódszerek értékelésének és összehasonlításának növénytermesztési kérdései. Öntözéses Gazdálkodás. 2. Szarvas. 17 — 24. p. Németh S. (1965): Az öntözéses kukoricatermesztés magyarországi tapasztalatai. Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle. 3. 92-96. p. Pál K. (1963): A cukorrépa öntözéses termesztése nagykunsági viszonyok között. Diplomamunka. Kunhegyes Posgay E. (1963): A fűszerpaprika öntözéses termesztése. Növénytermelés, 3., 12. 193 — 210. p. Posgay E. (1963): Érdemes a burgonyát öntözéssel termelni. Magyar Mezőgazdaság. 14 — 15. p. Sedlmayer K. (1952): Cukorrépa- és takarmányrépa-termelés alapvető és fejlett módszerei. FM Kísérletügyi és Propaganda Főosztálya, Budapest Tóth J. (1964): Öntözött szemes cirkok optimális állománysűrűsége és vegyszeres gyomirtása. Öntözéses Gazdálkodás. 1. Szarvas. 69 — 81. p. Wolff V. (1956): Kísérletek a gazdasági növények öntözési idejének és öntözési mennyiségének megállapítására. ÖRKI Évkönyv. Mezőgazdasági Könyvkiadó. Budapest. 51 — 61. p. Kettős termesztés Jelentősége A kettős termesztés öntözés nélkül az ország nagy részén, de főleg az Alföldön nem biztonságos. Sikeressége az időjárás függvénye. Öntözéssel viszont biztonságossá tehető. Ezért az öntöző gazdaságokban a kettős termesztés jelentősége nagy, és lehetőségeinek kihasználása az eredményes gazdálkodás fontos tartalékát képezi. Kettős termesztés közé- vagy alávetéssel A közé- vagy alávetés előnye, hogy a másodtermény kikelése még a hővösebb, csapadékosabb tavaszi időszakra esik, amikor a csírázáshoz a feltételek kedvezőek és az külön öntözés nélkül is bekövetkezik. Előnye az is, hogy a főtermény lekerülésekor a másodtermény már többé-kevésbé fejlett állapotban van, és így az aratás után időveszteség nélkül folytathatja fejlődését. Hátránya viszont, hogy a főtermény alatt, ha az sűrű és erőteljes fejlődésű, nagy mértékű lehet a pusztulás. Alávetéses kettős termesztésre tehát a főterményeknek csak szűk köre alkalmas. Kapásnövények esetében e termesztési mód gépesít- hetősége ütközik sok esetben nehézségekbe, ezért nagyüzemi alkalmazásuk széles körben nem lehetséges. A San pastore őszi búza 90 kg/kh mennyiséggel vetve jó takarónövénynek bizonyul. Viszonylag jól bírják az alávetést a dugványnak termelt cukorrépa és takarmány- murok, de a tarló megmunkálása nehéz feladatot jelent. Takarmány céljára termesztett másodtermények esetén a kísérletek azt mutatják, hogy az elvetett édescirok, szudánifű, alexandriai here, vöröshere termése csak 1 /3—1/4 részét teszi ki a tarlóvetésű silókukorica vagy kukoricacsalamádé terméseinek. Tehát a jelenlegi termesztési feltételek mellett főképp a másodvetéses kettős termesztési módszert indokolt alkalmazni. 238
