Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
Cukorrépa A cukorrépát agrotechnikai szempontból is helyes bevonni az öntözéses termesztésbe. A cukorrépa alá alkalmazott mélyszántás, a bőséges szerves- és műtrágyázás, valamint a gon Jós növényápolás nemcsak a cukorrépa termését növeli, hanem egyben az utó- vetemény termésnövekedéséhez is hozzájárul. A cukorrépa fajtái Az 1950-es évek elején lefolytatott fajtaösszehasonlító kísérletekben mind a termés, mind a cukortartalom tekintetében a Beta K-91 és a Beta Y-19 fajták szerepeltek legjobban. A poliploid nemesítéssel előállított új fajták a régieket 10—15% terméstöbblettel felülmúlják. Az öntözéses fajtaösszehasonlító kísérletekben a poliploid fajták közül a Beta Poly 3 bizonyult legjobbnak. E fajta cerkospóra-rezisztenciája is jó. Az öntözés szakszerű végrehajtása esetén a répa cukortartalma nem, vagy legalább is alig csökken. Éghajlat és talajigény Magyarország éghajlati viszonyai a cukorrépa termesztésére általában elég kedvezőek. Azonban a Nagyalföldön gyakran előforduló huzamosabb tavaszi, de főként tartós nyári szárazság következtében termése bizonytalan, ezért itt öntözése indokolt. A talajjal szemben elég igényes. Általában a jó vízgazdálkodású talajon adja a legnagyobb termést. Kötött talajon már kevésbé díszlik szépen. A laza homoktalajok szintén nem alkalmasak termesztésére. A savanyú talajokat nem szereti. Vetésforgó, trágyázás Rendszerint valamely kalászos gabona után következik. Zabot azonban lehetőleg ne termeljünk a répa előtt, mert a zab alatt elszaporodik a nematoda, amely a répának veszedelmes kártevője. Nem jó előveteményei a cukorrépának a kukoricacsalamádé, kender, len, burgonya és magrépa. Utóveteményként legmegfelelőbb tavaszi árpát termeszteni. Különösen a sörárpa termesztése ajánlható ilyen táblákon. A hüvelyeseknek — különösen a borsónak — a cukorrépa kitűnő előveteménye. Trágyázás. Az optimális vízellátás hasznosítása érdekében a cukorrépa alá bőségesen kell trágyázni. Legnagyobb termésnövelő hatást az istállótrágya fejt ki, azonban a legjobb trágyahatás a műtrágyákkal kombinált szervestrágyázással érhető el. A cukorrépa lényegesen több nitrogént és foszfort von ki a talajból, mint a gabona- neműek vagy akár a pillangósok és a burgonya. Káliigényesség szempontjából csupán a burgonya előzi meg. Az öntözés hatására növekszik a termés. A termés növekedésével pedig nő a felvett tápanyag mennyisége is (77. táblázat). Öntözéses termesztésben 300—350 q istállótrágyát adagoljunk kh-anként. Ha nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű szerves trágya, akkor lehetőleg fél istállótrágyával trágyázzunk, melyet ki kell egészíteni a hiányzó tápanyagok arányában műtrágyákkal. Alaptrágyaként általában teljes műtrágyázást adunk. Mezőségi, valamint erdőtalajokon a foszfor- és nitrogénműtrágyázást nem szabad elhanyagolni. A káliműtrágyázásra füveshere utáni termesztéskor, laza talajokon, valamint ha vetésforgónkban sok a káliigényes növény, nagy gondot kell fordítani. Öntözéses termesztésben általánosan alaptrágyaként a következő műtrágyaadagokat használjuk kh-anként: szuperfoszfát 200—250 kg, kálisó 150—200 kg és pétisó 80—100 kg. 222
