Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
sével érhető el. Ilyen szempontból öntözéssel foglalkozó üzemeinkben előtérbe kerül a kalászosok öntözése is. A búza öntözését a fentieken kívül indokolja az is, hogy a külföldről behozott, a termesztésben nagy területen elterjedt intenzív búzafajták (hazai fajtáknál vízigényesebbek) nagy termésre képesek — a maximális terméshez azonban a hazai átlagos csapadék általában nem elegendő. E fajták termése száraz tavaszon, a növény kritikus időszakaiban egy, illetve kétszeri öntözéssel jelentősen növelhető. A kritikus időszakok a következők: a szárbaszökés és a virágzás. A szárbainduló búza zavartalan vízellátást igényel, ugyanis e fázisban — amely mintegy 30 napig tart -— termeli a legtöbb szárazanyagot, az összes szárazanyagnak közel 50%-át. A kedvezőtlen vízellátás — abban az esetben, ha ősszel és télen kevés csapadék hullott, a tavasz száraz és meleg — zavarja a növény fejlődését. A vegetatív szervek kisebbek lesznek, csökken az asz- szimilációs felület, ezzel párhuzamosan csökken az asszimilációs tevékenység is, ami a kalász- kák virágszerveinek fejletlenségét vonja maga után. A másik kritikus időszak a kalászolás és virágzás időszaka, amelyek aránylag rövid ideig tartanak. A magas hőmérsékletre és a rossz vízellátásra bekövetkező virágszervek részleges elhalása miatt hiányos lesz a megtermékenyítés, a termés jelentős mértékben csökken. Ha az ősz és tél csapadékos volt, a tavasz pedig nem túlságosan száraz, a talajba tárolódott nedvesség mély termőrétegű talajon öntözés nélkül is kielégíti a két szakasz megfelelő vízigényét. Csapadékszegény évben, valamint sekély termőrétegű talajokon fontos és hatásos a kritikus időszakot megelőző vagy a kritikus időszakban végzett öntözés. Erre utalnak az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetben végzett kísérletek adatai is. Hank Olivér 1952-ben 50—200%-os, Debreczeniné 1962-ben 30—65%, Posgay 1964-ben 20—30% terméstöbbletet kapott az öntözés hatására. Az utóbbi két kísérletben a Bezosztája 1-es adott legtöbb termést. A külföldi irodalmi adatok szerint is a virágzás idején adott 30—40 mm öntözővíz 10-—20%-os terméstöbbletet eredményezett. Az öntözés módja esőszerű legyen. A sávos csörgedeztető módszer is alkalmazható, de nem ajánlatos, mivel az öntözőhálózatot még a vetés előtt kell elkészíteni, amikor még nem is tudni, hogy öntözésre lesz-e egyáltalán szükség. Hátránya továbbá, hogy csak nagy (100—120 mm) öntözési víznorma adható ki, amely könnyen a búza megdőlését idézheti elő. Hátránya még, hogy a sávok terelőtöltései a gépi betakarítást nehezítik. A búza öntözési idénynormájául — kétszeri öntözés esetén — 80-—100 mm javasolható. Ennyi csak esőszerű öntözéssel adható ki. A búza öntözése idején az esőztető berendezések (mert más növényeket még nem kell öntözni) rendelkezésre állanak. Öntözés esetén fokozottan fennáll a búza megdőlésének veszélye. Az erőteljesebb vegetatív fejlődés hatására a beárnyékolás nagyobb mértékű, ami a szár szöveteinek fellazulását segíti elő. A megnyúlt és gyenge szár erős szél vagy gyors záporeső hatására könnyen megdőlhet. Ennek elkerülésére csak szárszilárd fajtát öntözzünk. Általában a külföldről behozott intenzív fajták megdőlésre kevésbé hajlamosak. A búza öntözésekor kerülni kell a nagy víznorma kiadását, ugyanis az erősen átázott talajon a búza gyökerei nehezen tudnak kapaszkodni, ilyen esetben a megdőlésre egyébként nem hajlamos intenzív fajták is megdőlhetnek. Meg kell még említeni, hogy ha az öntözés után erősen nedves idő lép fel, a lisztharmat jobban terjed. Irodalom Alcser J. (1964): Aki öntöz, többet termel! Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 119 — 123. p. Danisska J.—Bagi J.—Antal J.-né (1965): Vetőmagismeret — vetőmagminősítés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Gogh J. (1965): Jelentés a „Kondor” típusú rizskombájn üzemi megfigyeléséről. Kézirat. Szarvas Herke S. (1957): A Duna-völgy szikeseinek javítása és hasznosítása. MTA Agrártud- Oszt. Közi. XI. 307-323. p. Kapás S. (szerk.—1965) : Minősített növényfajtáink. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Kállai K. (szerk. —1962): A rizs és termesztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Kruzsilin, A. C. (1958): Az öntözéses termelés biológiai vonatkozásai. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 69 — 80. p. Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet évkönyvei (1960—65). Szarvas Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet évi jelentése (1962). Kézirat. 351 — 359. p. 14» 211
