Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
6. A rizs után következő egyéb szántóföldi növények eredményes öntözését az üzem el tudja végezni. 7. A műszaki berendezések által elfoglalt, a termelésből kieső terület a lehető legkisebb legyen. 8. Az öntözőtelep úthálózata tegye lehetővé a termeléshez szükséges anyagok és a megtermelt termés gyors és zavartalan szállítását, a kalitkák jó úton való megközelítését. A régi, rendezetlenül épült rizstelepek ezeknek a követelményeknek többségét nem tudják kielégíteni. A szabálytalan alakú, tereprendezés nélküli, anyagárkokból épült gátakkal határolt kalitkákban a szintkülönbség a 10—15 cm-t is eléri. Ez a körülmény egyenetlen rizsállományhoz vezet. Az egyenetlen felszín kizárja a rizs után következő növények eredményes öntözését. A kalitkaméretre korlátozódó gépi munka hatásfoka csekély. A felsorolt követelmények csak a tereprendezéssel összekapcsolt, korszerűen épített rizs-öntözőtelepeken elégíthetők ki. A rizs vetésforgója A hazai és külföldi irodalom az eredményes rizstermesztés egyik fontos tényezőjének a vetésforgót tartja. Jelentősége a hazai rizstermesztés gyakorlatában is tapasztalható. Hazánkban mintegy 120 ezer kh rizstermesztésre berendezett öntözőtelep van. A korábbi években a rizs vetésterületi aránya a berendezett területhez viszonyítva nem tette lehetővé a vetésforgók bevezetését. 1955. évtől kezdődően a rizs vetésterülete fokozatosan csökkent, így a lehetőség adott volt a vetésforgós gazdálkodás bevezetésére. Rizstermesztő nagyüzemeinkben a rizses vetésforgókra való áttérés ez évtől kezdődött. Az áttérés persze nem volt zökkenőmentes, számos tényező akadályozta és akadályozza ma is a megfelelő vetésforgók alkalmazását. A vetésforgók feladata kettős: üzemi és agrotechnikai. Az üzemi feladat: az éves terv maradéktalan teljesítése. Az agrotechnikai feladatok összetettebbek: 1. tartós morzsás talajszerkezet létrehozása és fenntartása, 2. a legfontosabb növények elhelyezése a legjobb elővetemények szerint, 3. gyomok irtása, 4. kártevők (állati, növényi) elleni védekezés, 5. állandóan fokozódó termés elérése. A mezőgazdaság kemizálásának rohamos fejlődésével, így a gyomirtásra és kártevők elleni védekezésre alkalmazott kémiai anyagok változatos és széles körű elterjedésével ezeknek a problémáknak a megoldására fokozott lehetőség van, s így a másik három feladat került előtérbe. Az állandóan fokozódó termés előállításának feltétele az egyoldalú rizstermesztés felszámolása, a megfelelő növényi sorrend kialakítása. Minél gyengébb a talaj termékenysége — ami rizstermő talajainkra jellemző —,annál nagyobb gondot kell fordítani annak fenntartására, hogy a távlatokban is nagy terméseket tudjon adni. Tagadhatatlan az, hogy intenzív talajműveléssel és nagy adagú műtrágyázással is érhetők el hosszabb-rövidebb ideig nagyobb rizstermések, de ezek nem lesznek tartósak. A kémiai és mechanikai beavatkozások is csak akkor adnak tartós eredményt, ha a talaj szervesanyag-készletének fogyását összhangba hozzuk a szerves anyag gyarapítására irányuló termelési tevékenységgel. A vetésforgós gazdálkodással kapcsolatos kutatási és gyakorlati eredmények azt bizonyítják, hogy a rizstermő talajok termékenységének fenntartásában jelentős szerepük van a pillangós virágú növényeknek. Ez tűnik ki a 68. táblázatból is, amelyet kísérleteink négyéves átlagadataiból állítottunk össze. Az adatok alapján az évelő pillangósok hatása a rizs termésére meghaladja az istállótrágyázott kapás elővetemény hatását. Tekintettel arra, hogy a rizstermesztő nagyüzemeink istállótrágya-ellátottsága legtöbb helyen nem teszi lehetővé a rizstelepek szerves trágyázását — a talaj tápanyagellátottságának javítása elsősorban az évelő pillangósok 198
