Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Az egyes kultúrák öntözése - I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése
I. Szántóföldi növények öntözéses termesztése Rizs A rizs termesztésének jelentősége hazánkban A világpiacon a jó minőségű rizsből állandó a kereslet. A világ mezőgazdasági termelésében a vetésterület nagyságát tekintve a rizs közvetlenül a búza után a második. A rizs vetésterülete és termésátlagai főként az új fajták széles körű termesztésbe vonása és a műtrágyák alkalmazásának kiterjesztése révén világszerte nőnek. A fokozódó szükségleteket sok országban még ma sem tudják kielégíteni. A rizs egy évtizeden át (1947—1958) igen jelentős részét tette ki növénytermesztési exportunknak. Lehetővé tette szikes és más rossz termékenységű talajok jól jövedelmező hasznosítását. A rizs termesztése lehetővé tette és ugyanakkor a vetésforgó miatt igényli is, hogy áttérjünk más növényfajok öntözésére is. A rizs hazai öntözőgazdálkodásunk fejlesztésének több vonatkozásban pionír kultúrája. A gyors és nagyarányú területi növekedéssel azonban hazánkban nem javultak párhuzamosan termesztésének azok a feltételei, amelyek a termésátlagok állandósulását vagy fokozatos emelkedését eredményezhették volna. A rizs monokultúrás termesztése általánossá vált, aminek következtében a gyomok és kártevők nagymértékben elszaporodtak. Helytelen vetésarányok alakultak ki. Nem ösztönző, sokszor irreális tervszámokat állapítottak meg. A hiányos agro- és kultúrtechnikai feltételekhez 1954-ben és 1955-ben a kedvezőtlen időjárás által kiváltott tömeges piriculariás megbetegedések csatlakoztak. Mindezek eredményeként az országos termésátlagok a kezdeti 15 q/kh-as (bruttó területre számított) szintről lényegesen lecsökkentek. A rizstermesztés jövedelmezősége emiatt sok esetben nem érte el a más mezőgazdasági növények öntözésével elérhető jövedelmezőségi szintet. A rizs a jelenlegi árviszonyokat és munkaráfordítást figyelembe véve üzemi szinten 10—12 q/kh termésátlagok fölött, népgazdasági szinten pedig 7 q/kh termésátlag fölött hoz tiszta jövedelmet. Minél több a rizstermesztésben a kultúr- és agrotechnikai fogyatékosság, annál inkább nő az időjárás okozta kockázat is. A rizs vetésterülete 1955-től fokozatosan csökkent, majd az utóbbi években 30000 kh körül állandósult. A továbbiakban sem számítunk a rizsvetésterület 30 000 kh fölé való növelésére — a nagy öntözővíznorma miatt sem —, hanem inkább a termésátlagok növelése a cél. A rizstermesztés hazánban az ország délibb fekvésű tájain és Szabolcs-Szatmár megyében — ha felhasználják a hazai 2 évtizedes termesztési tapasztalatokat és kutatási eredményeket — teljes sikerrel folytatható. Ezt lehetővé és szükségessé teszi az, hogy vannak öntözőrendszerek és tájak, ahol a szikes és alacsony termékenységű talajok és a ma még bőséges vízkészletek hasznosítása az ésszerű rizstermesztéssel a legcélravezetőbb már csak azért is, hogy mentesítsük külkereskedelmünket a rizsbehozatallal kapcsolatos devizagondoktól. 191
