Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben
táson felül nem vagy csak átmenetileg képes vizet megkötni, ezért a természetes vízkapacitáson felül adagolt vízmennyiség nem a felső szintek nedvességtartalmát, hanem a beázás mélységét fogja növelni, vagy pedig a túlöntözés eredményeként a talaj felszínén vízállások, tocsogók keletkeznek, vagy a felesleges vízmennyiség elfolyik. * Az előzőekben láttuk, hogy az öntözővíz mennyiségét befolyásoló talajfizikai tényezők a talaj szerkezetének, pórusviszonyainak, valamint mechanikai összetételének függvényei. Vizsgálva a Tiszántúl jellemző talajféleségeit, arra a következtetésre jutottunk, hogy e terület nehéz mechanikai összetételű, agyagos réti talajainál, valamint szikes talajainál a nedves szitálásos szerkezetvizsgálati módszerekkel mért adatok a talaj szerkezeti viszonyairól nem adnak helyes képet, és ha a szerkezeti sajátságokkal kifejezett víz- és levegőgazdálkodási viszonyokat helyesen kívánjuk megismerni, vissza kell térnünk a talajok pórusviszonyainak tanulmányozásához, vagyis közvetlenül kell megállapítanunk a talajrészecskék között és azok belsejében levő pórusok mennyiségét és átmérő szerinti megoszlását. Ennek meghatározása az úgynevezett differenciál porozitás vizsgálatával végezhető el. Példaképpen az 1. ábrán bemutatjuk egy viszonylag kedvezőbb agronómiái tulajdonságokkal rendelkező, de nehéz mechanikai összetételű réti talaj (1. ábra, A) és egy kedvezőtlen pórusviszonyokkal rendelkező réti szolonyec (1 ábra, B) differenciál porozitás vizsgálatának eredményeit. A közölt ábrán jól látható, hogy e talajokban a növények számára nem vagy csak nehezen felvehető víz mennyisége nagy, viszont a hasznos víz, a növények számára felvehető víz tartománya rendkívül szűk. Különösen feltűnő ez a szolonyec talaj esetében, ahol az agyagos mechanikai összetétel mellett a víz erős megkötődéséhez hozzájárul a felhalmo- zódási szint rendkívül tömör volta, kedvezőtlen pórusviszonyai. A réti talaj vízgazdálkodási sajátságai viszonylag kedvezőek, és az egész talajszelvény e szempontból közel azonosan jellemezhető. A hasznosítható víz tartománya azonban éppen az agyagos mechanikai összetétel miatt itt is viszonylag szűk. Mindkét talajféleségnél ennek megfelelően nagy gondot kell fordítanunk az öntözésre, és a vegetációs periódus alatt szükséges öntözővíz mennyiséget lehetőleg több alkalommal, kis részletekre elosztva célszerű adagolni. A 2. ábrán repedezett szikes talaj felszínét mutatjuk be, amelyen az öntözés csakis több alkalommal, kis részletekre elosztva eredményes. 2. ábra. Repedezett szikes talaj felszíne A talajok vízáteresztő- és vízvezetőképessége Amíg a talaj holtvíztartalma és természetes vízkapacitása az egyszerre kiadagolható öntözővíz mennyiségét szabják meg, addig a talaj vízáteresztő- és vízvezetőképessége az adagolás módjára és sebességére adnak felvilágosítást. A talaj vízáteresztő- és vízvezetőképessége megmutatja, hogy valamely talaj a felületére jutott vizet milyen gyorsan képes elvezetni, illetve befogadni. 16
