Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - VI. Az öntőzőtelep építésének és fenntartásának gépei és eszközei

A felszín alatti csőhálózat üzemeltetésekor két fontos tevékenység van: a légtelenítés és a víztelenítés. A légtelenítést, ha egész évben automatikus üzem van, az öntözési idény kezdetén a hálózat feltöltésekor kell elvégezni. Szükséges lehet még évközben egyes szakaszok légtelenítése, ha javítás miatt vízteleníteni kellett. Ha nem automatikus az üzem, akkor a légtelenítés többszöri feladat. Vízteleníteni az öntözési idény befejezésekor kell. Lassú ütemben hajtsuk végre, hogy a víz el tudjon szivárogni.

A hordozható berendezés üzemeltetése esetén kötött az üzem, ha a műszaki terv által meghatározott területrészeken megengedhető számú szárnyvezeték üzemeltethető. Szabad az üzem, ha mezőgazdasági igény szerint bármennyi és bárhol üzemeltethető szárnyvezeték van.

A szárnyvezetékek üzemeltetése a hidráns elhelyezésétől függ. Általában minden második vagy harmadik szárnyvezeték fektetési helyen van hidráns, és erre kapcsolhatók a szárny vezetékek egy- vagy kétoldalasán.

Csőkutas öntözőtelep berendezései

Ahol nincs felszíni vízkészlet, az öntözéshez szükséges víz felszín alatti vízből is nyerhető. A felszín alatti vizet legjobban csőkutak segítségével tárhatjuk fel. A csőkutak építési módjuk szerint fúrt kutak vagy vert kutak lehetnek.

A csőkutak kialakításakor a következő követelményeket kell kielégíteni:

a) a kút mélysége, így építési költsége minél kisebb legyen,

b) a kialakított szerkezet gazdaságosan hasznosítható, maximális vízmennyiséget szolgáltasson,

c) a kút élettartama legalább 10—15 év legyen.

E célok érdekében kell kialakítani a kút csövezését és szűrőzését. A csövezés a fúrt lyuk állékonyságát, valamint a víz kiemelését teszi lehetővé. A kút fontos része a szűrő, amely csak a vizet engedi át a csőbe; a talajszemcséket visszatartja. A szűrő szerkezeti eleme a szűrőváz, amely lyukasztott, hasított cső vagy rúdváz lehet.

Lyukasztott szűrő használatakor az acélszűrőn kör alakú furatokat készítünk sakktábla- szérűén. A furatok átmérője 5—25 mm között van. Hasított szűrő esetén a nyílásokat nem lyukasztással, hanem hasítással készítik. A hasíték szélessége 1,2—15 mm, hossza 50—250 mm között változik. A hasíték közötti távolság 20—40 mm. A hasíték sajtolással is készíthető.

Rúdvázas szűrő használatakor rögzítőgyűrűkre erősített fémrudak vannak, s a víz ezek között áramlik be. Ha a szűrővázra huzalt tekercselnek, akkor huzaltekercselésű szűrőről beszélünk. A szitaszövetes szűrőn az alapvázra réz vagy műanyag alapanyagú szitaszövet van erősítve.

A kutat száraz vagy öblítéses módszerrel fúrhatjuk. Mindkettő lehet forgatásos vagy vert formában.

Száraz fúrás. A három- vagy négylábú fúrótornyot csőrlővel állítjuk fel. Az iszapolót függőlegesre állított köpenycsőbe helyezzük. (Az iszapoló egy cső, melynek alsó része ki van élezve, alul egy csapószelep van rajta. Az iszapoló ejtegetése közben behatol a talajba és a csapószelepen az anyag bejut a csőbe, majd így kiemelhető.) Ezzel egyidejűleg a köpenycsőre szerelt forgatókarokkal a köpenycsövet forgatással a kialakult furatba süllyesztjük. Az anyag eltávolítása következtében a köpenycső egyre mélyebbre süllyed. A kívánt mélység elérése után a köpenycsőben lebocsátják az acélból vagy műanyagból készült szűrőzött csövet, majd a két cső közé kavicsréteget szórnak, és a köpenycsövet felhúzzák, miközben a vízadó réteg felett agyagdugós vízzárást alkalmaznak.

Öblítéses fúrás. A furatot köpenycsöves vagy vésős rendszerű fúrórudazattal alakítjuk ki. A megbontott anyagot 1—6 att nyomás alatti vízsugárral távolítjuk el. Az eltávolított anyag az ülepítőtérbe kerül, ahol leülepszik. A vizet a szivattyú-gépcsoport tartja körforgásban.

158