Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)
Általános rész - VI. Az öntőzőtelep építésének és fenntartásának gépei és eszközei
Felszín alatti csőhálózatú öntözőberendezések részei Az esőztető öntözőrendszerek vízellátása szivattyútelepekkel oldható meg. A szivattyú- telep gépészeti tartozékai a következők: szivattyúk, hajtómotorok, tolózárak, csapok, szelepek, vízmérők, nyomás- és vákuummérők, acélcsövek és idomok. Szivattyúk. A felszín alatti csőhálózatú öntözőberendezések üzemeltetéséhez használatos szivattyúsorozatokat az 54. táblázat mutatja. A táblázatban felsorolt szivattyúk meglehetősen nagy teljesítménymezőt fednek le, így a legkülönbözőbb igényeknek megfelelően alkalmazhatók. Az említett szivattyúkat főszivattyúként alkalmazva az öntözendő terület vízszükségletét ki lehet elégíteni. Vannak ezenkívül ún. nyomástartó szivattyúk, amelyek a rendszer automatikus üzemelésekor a hálózatot állandó nyomásértékben tartják. Hajtómotorok. Az esőztető öntözőberendezésekhez elsősorban villanymotoros meghajtást alkalmaznak. Általában a rövidrezárt forgórészű, indukciós villanymotorokat használják. A csúszógyűrűs motorok használata ritkább, ezek üzemelésének bonyolultabb az automatizálása. A hazai gyártású villanymotorok széles teljesítmény-tartományt foglalnak el, így az üzem igényeinek megfelelő teljesítményű motor könnyen megválasztható. A kisebb teljesítményhez 5,5—30 kW vagy 40—100 kW, a nagyobb teljesítményhez 30—600 kW vagy 180—800 kW teljesítményt nyújtó motorsorozatok állnak rendelkezésre. Ha az öntözendő terület az elektromos távvezetéktől távol fekszik és az odavezetés nem gazdaságos, akkor Diesel-meghajtásra is sor kerülhet. Az öntözőtelep teljesítményigénye viszonylag nagy, az ehhez szükséges Diesel-motorok igen drágák, ezért a Dieselmeghajtás gazdaságossági kérdés. Tolózárak. A vízáram kormányzására ékzárású, oválházas tolózárakat használnak. A tolózár csatlakozása karimás. A névleges átmérő (NÁ) 40—1200 mm között változik. A biztosítószelepek a csőhálózat védelmét szolgálják. Ha a csőhálózatban a nyomás értéke a megengedettnél nagyobb értékre emelkedik, akkor a biztosítószelep kinyit, és vízkibocsátással a hálózat terhelését csökkenti. A biztosítószelep súlyterhelésű vagy rugós lehet. Visszacsapószelep. A szivattyúk nyomócsövébe szerelt visszacsapószelep vagy csappantyú a víznek a szivattyú felé történő áramlását akadályozza meg. Csapok. A szivattyútelep felszereléséhez az elmondott szerkezeteken kívül még különféle csapok is tartoznak. Vízmérők. A szivattyútelepeken Venturi-csőre kapcsolt higanyúszós jelző, számláló és regisztráló vízmennyiség-mérőt használnak. Ezeket különböző hatónyomásra készítik. A Venturi-csőhöz megegyező hatónyomáson működő mennyiségmérőt kell választani. A csőhálózat különböző pontjain szükséges vízmennyiség mérésére szárnyas vízmérő órát használnak. A Nagy Optima vízmérő 50—150 mm átmérőjű be- és kiömlő nyílással készül. Az áramló víz forgómozgásba hozza a szárnykereket, amelyek mozgásukat áttétellel a mérőszerkezetnek adják át. Az átfolyt vízmennyiséget a mérőszerkezet mutatója jelzi. A vízmérő o vízszintes helyzetbe szerelhető, célszerű előtte és utána elzárószerkezetet beépíteni. A Woltmami vízmérőt 200 mm átmérővel készítik. A mérőházban turbinalapát van építve, amelyet a víz forgásba hoz, s a forgás a mérőszerkezetre továbbítódik. Eltérő átmérő esetén átmeneti idom beépítése szükséges. A nyomás- és vákuummérők mint pillanatmérők vagy mint regisztráló műszerek működhetnek. A pillanatmérő a csőrugós feszmérő elvén működik. 100 és 150 mm külső átmérővel ké„ Szivattyúk 54. táblázat. Szivattyúk Vízszállítás, //p Szállítómagasság, m 156
