Az öntözés kézikönyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1968)

Általános rész - II. A talaj szerepe az öntözéses termesztésben

különböző változások jönnek létre a talajban, ezek nem maradnak egymástól elszigetel­ten, hanem például a fizikai hatások a kémiai hatásokra hatnak, későbbiekben esetleg a biológiai hatásokra is, s mindezek együttes eredményeképpen megváltoztatják a talaj termékenységét. Legcélszerűbb, ha az öntözésnek a talaj termékenységére gyakorolt hatását két csoport­ban tárgyaljuk, mégpedig: 1. közvetlen hatások, 2. közvetett hatások csoportjában. 1. Közvetlen hatások. E közismert folyamat abban nyilvánul meg, hogy az öntözés évében a talaj víztartalmára, a növény vízellátottságára, valamint táplálkozására az öntö­zés jelentős befolyást gyakorol. Ez a befolyás általában kedvező, és abban nyilvánul meg, hogy az öntözött talajokról nagyobb termést takaríthatunk be, mint azokról, amelyeket nem öntöztünk. Ez természetes is, hiszen a szóban forgó folyamat során több vizet jut­tattunk a talajba, amely a növények nedvességigényét kielégíti, de ezen túlmenően a talajba juttatott víz arra is alkalmas, hogy a növény számára szükséges tápanyagokat feloldja, és így nemcsak a növény vízgazdálkodását, hanem tápanyag-ellátottságát is elősegítse. 2. Közvetett hatások. Sokkal bonyolultabb és a köztudatban sokkal kevéssé ismert az öntözés közvetett hatása, amely lényegében abban nyilvánul meg, hogy az öntözés fokozatosan megváltoztatja a talaj fizikai, kémiai és biológiai sajátságait is és ezáltal a talajképző folyamatokra befolyást gyakorol. Ily módon nemcsak a talaj genetikus jellege változhat meg, hanem mint ennnek következménye, megváltozhat a talaj termékenysége is. Ezek a változások két irányúak lehetnek: bekövetkezhet olyan változás, melynek során a talaj termékenysége emelkedik, de igen gyakran előfordul az ezzel ellentétes folyamat is. A két folyamatot természetesen nem helyes egymástól elszakítva vizsgálni, miután azok szoros összefüggésben vannak. Hiszen már az öntözés közvetlen hatása során létrejönnek azok a változások is, amelyek hosszabb vagy rövidebb idő múlva mint közvetett hatás, a talaj termékenységét befolyásolják. Ugyancsak elmondható az is, hogy a megváltozott talajokon minden egyes újabb öntözéskor számolnunk kell az öntözés közvetlen befolyá­sával is. Éppen ezért célszerű ezt a két hatást mindig egymásra hatásában, mindig egységében vizsgálni. Abból a célból, hogy konkrét körülmények közt ezeket a folyamatokat megismerhessük, mindenekelőtt meg kell ismernünk a talajba jutó víz mozgásának, a talajjal való kölcsön­hatásának törvényszerűségeit, valamint azokat a fizikai, kémiai és fizikokémiai folyama­tokat is, amelyek a talaj és az öntözővíz között végbemennek. Az ilyen ismeretek nemcsak ahhoz segítenek hozzá, hogy az öntözéskor a kiadagolandó víz mennyiségére, a víz minő­ségére, valamint egyéb tudnivalókra nézve hasznos felvilágosítást nyerhetünk, hanem azért is szükségesek, mert csupán ezek ismeretében lehet elérni, hogy a folyamatos öntözés során a talaj termékenységének ne a csökkenése, hanem állandó növekedése következzék be. A talajok fizikai és vízgazdálkodási sajátságai s ezek kapcsolata az öntözéssel Az öntözés kivitelezését közvetlenül befolyásoló talajtani tényezők közül a talaj fizikai és vízgazdálkodási sajátságait kell első helyen említeni. Ezek a tényezők erősen befolyá­solják az öntözés kivitelezésének módját, az öntözés normáit, gyakoriságát, az öntözési mód megválasztását. Köztudomású, hogy öntözés esetén a talajban levő különböző átmérőjű hézagok és pórusok — melyek száraz állapotban többnyire levegővel vannak kitöltve — a víz hatására ezzel többé vagy kevésbé telítődnek. A víz behatol a pórusok kapilláris terébe, ugyancsak behatol a pórusok közti nagyobb légtérbe is a gravitációs erő hatására és ennek megfelelő­13

Next

/
Thumbnails
Contents