Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
2. függelék. Árvízvédelmi gátak méretezése
Először a mindig a minimál-szelvényű, egynemű helyi anyagokból épített töltés alkalmasságát kell megvizsgálni, és ha megfelel, akkor ezt kell alkalmazni. A meglevő töltések erősítése során az esetleg észlelt talp- és konturszivárgásokat a 4. ábra szerinti talajékkel, a 2. ábra b) szerinti homlokszigeteléssel kell megszüntetni, illetve csökkenteni. A szivárgások helyének felderítése árvíz idején az MI—10—269, árvízmentes időben az MI—10—268 szerint történhet. A meglevő töltésről egyéb adat híján fel kell tételezni, hogy szerkezetesen vezeti a vizet, és az azonos talajból épülő új töltésrész ennél vízzáróbbnak tekintendő. Erősítés során legalább a következő lehetőségeket kell megvizsgálni és lehetőleg a sorrendben előbbit alkalmazni: — mentett oldali erősítés homokos talajból (2. ábra f) — a vízoldali erősítés vízzáró (a meglevő töltésével azonos) talajból (2. ábra b) — mentett oldali erősítés a meglevő töltésével azonos anyagból, szivárgó alkalmazásával (2. ábra c). Műszakilag előnyös lehet a meglevő töltés — legalább részleges — újratömörítése az erősítés során. 4.1.1. A töltés építő anyagai Árvízvédelmi töltésbe nem építhető be olyan talaj, melynek szervesanyag tartalma MSZ 14043 szerint vizsgálva meghaladja a 8%-ot, vagy melynek izzítási vesztesége meghaladja a 10%-ot. Minden egyéb természetes talaj beépíthető megfelelő szerkezetű töltésbe. Bányameddők, pernyék, salakok alkalmasságát külön kell vizsgálni. A természetes talajok vizsgálati módját az MI-10—268 írja elő. A töltés vízoldalára olyan talajok építhetők be, melyek szilárdsága az átázás hatására túlzott mértékben nem csökken (4.1.3. és 4.1.4. pontok). 72 3. ábra. Töltés szivárgók típusai
