Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
2. Az árvízvédelmi rendszer hosszútávú fejlesztési programja
mint a kapcsolódó feladatok megoldásának összehangolása elsősorban a legszorosabban kapcsolódó vízrendezés fejlesztési tevékenységgel. A gátak szelvényméreteinek növelését az Országos Vizgazdálkodási Szabályzat minimális előírásait alapul véve, talajmechanikai vizsgálatokra támaszkodó, közelítő méretezéssel határozták meg. A költségbecslés a jellemző munkamennyiségek közelítő meghatározásával 1980. évi árszinten készült. A fejlesztés sorrendjét az egyes ártéri öblözetek veszélyezettsége, védvonalainak kiépítési mértéke és gazdasági értéke figyelembevételével dolgozták ki. 2.3. A hosszútávú fejlesztési terv tartalma A fejlesztési terv az ország teljes ártéri területét magába foglaló 151 ártéri öblözetre készült el öblözetenkénti részletezésben. Az öblözeti fejlesztési tervek összesített adatai szerint az ország 4183 km hosszú elsőrendű árvízvédelmi vonalából 2514 km (60%) épült ki 1980. december 31-ig az előírásnak megfelelő mértékre. Kisebb-nagyobb erősítés szükséges kereken 1670 km védvonalon, és mintegy 80 km hosszú új árvízvédelmi töltést kell építeni a még gazdaságosan ármentesíthető, mintegy 125 km2 terület — elsősorban települések — védelmére. Ehhez mintegy 50 millió m3 földmunkát kell elvégezni, 1980. évi árszinten kereken 10 milliárd forint értékben. 2.4. A hosszútávú fejlesztési terv megvalósulásának időbeni ütemezése és sorrendje Az ország ármentesített területein a gazdasági fejlődés olyan ütemű, hogy az ott felhalmozott népgazdasági vagyon amely 1980. évi árszinten mintegy 600 milliárd forintra tehető - az ezredfordulóra megkétszereződik. Emellett várhatóan a mértékadó árvízi előírások is 2000-ig maradhatnak érvényben. Ezért a terv úgy számolt, hogy a szükséges fejlesztési munkákat 2000-ig be kell fejezni. A fejlesztés részletes adatait a 4. táblázat mutatja be. A megvalósítás sorolásánál azonban azt a lehetőséget is mérlegelték, hogy a fejlesztések esetleg 2000-ig nem fejezhetők be, ezért a sorolást úgy készítették el, hogy a halasztást szenvedő védvonal-erősítések a lehető legkisebb védelmi kockázatot okozzák. Ennek az elvnek megfelelően a kis folyók közül az Ipoly, a Zala és a Hortobágy-Berettyó védvonalainak fejlesztését 1990, a Nádor, a Túr, a Sáréger, a Palád, a Kraszna, a Lónyai-főcsatorna és a Sámson- apátfalvi főcsatorna védvonalainak fejlesztését pedig 1995 utánra ütemezték, tekintettel arra, hogy ezek a védvonalak túlnyomórészt kis kiterjedésű mezőgazdasági területeket védenek. A többi folyó védvonalai fejlesztésének sorolásánál alapvető szempont volt, hogy elsősorban a nagykiteijedésű, sűrű településhálózatú jelentős iparral rendelkező öblözetek védvonalai épüljenek ki a megkívánt mértékre, összhangban a kapcsolódó más vízgazdálkodási fejlesztésekkel. További szempont, hogy az országhatárt alkotó vagy metsző folyók védvonalai lehetőleg a szomszédos országok fejlesztési ütemével egyező ütemben érjék el a megkívánt biztonságot. Az egyes folyókon a fejlesztés sorrendjét az előzőekben rögzített szempontokon túlmenően — tekintettel a nagy volumenekre a védőképesség mértékének figyelembevételével állapították meg, melyet a szükséges szelvényméret növelés fajlagos értékével jellemeztek. A sorrendet pedig úgy állapították meg, hogy a nagy szelvényhiányú szakaszok fejlesztését kell 21
