Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)

7. függelék. Töltésállapot vizsgálata árvíz idején

5.

JELENSÉGEK ÉRTÉKELÉSE

5.1. Töltésátázás

E jelenség látható jele a bizonyos magasságig átnedvesedett mentett oldali rézsű; a szivárgó víz megjelenése. Az átázott töltés szilárdságcsökkenése más formában is megmutatkozhat (felpuhulás, púposodás, rézsűhámlás, rézsűcsúszás).

A jelenség a következő folyamatok előfordulására vezethető vissza:

— szabad felszínű szivárgás,

— rétegszivárgás,

— talpszivárgás,

— duzzasztott szivárgás,

— felszivárgás.

5.1.1. Szabad felszínű szivárgás csak szemcsés vagy gyengén kötött anyagból épített homogén töltéstestben fordul elő.

E folyamat esetén

— a szivárgó víz nincsen nyomás alatt,

— a feltáró furatok homogén, áteresztő talajból épített töltéskeresztmetszetet mutatnak,

— a nedves talaj a vízoldali koronaélnél indított fúrásban általában az árvízszintnek megfelelő mélységben jelentkezik (gyengén kötött talaj és gyors áradás esetén a vizes talaj az árvízszintnél mélyebben is jelentkezhet),

— a talaj víztartalma egyenletes és a telítettség határán van,

— a nedves talaj a mentett oldali furatban mélyebben van, mint a vízoldali koronaélben indított furatban.

Ez a szivárgás veszélytelen, ha a kilépési gradiens értéke kisebb a megengedettnél. Ilyenkor a szemcsés töltésanyag belső nyírási ellenállása még telített állapotban is biztosítja a töltés állékonyságát.

Ha a töltéstest finom homok vagy iszapos homokliszt, anyaga bontott, amorf alkotókat tartalmaz (amelyek a víz hatására elfolyósodnak, duzzadnak), akkor a töltéstest anyagának nyírószilárdsága veszélyesen lecsökkenhet, különösen a rézsű felületén. A jelenség értékelésekor a töltés állékonyságát vizsgálni kell.

5.1.2. A rétegszivárgás kötött anyagú töltésekben, általában vékony rétegek mentén következik be. A szivárgó rétegek a töltés építésének vagy a töltésszelvény erősítésének következményeként alakulhatnak ki. Rétegszivárgás keletkezhet, ha a régi töltés felszínközeli, szerkezetes anyagát nem vagy nem kellő mértékben távolították el (ezt a szivárgási formát kontúrszivárgásnak is nevezik). Az erősített töltéseknél a szivárgó réteg a rézsű közelébe kerülhet.

Rétegszivárgásra utal, az ha

— a furatok egy vagy több, mintegy 10—30 cm vastagságú telített réteget harántolnak,

— a rétegek anyaga közel megegyezik a töltéstest anyagával,

— a rétegekben, elsősorban a mentett oldalon, nyomás alatti vizet észlelnek.

A rétegek kialakulása a régi töltésszelvénytől, valamint a töltéserősítés módjától függ. Az értékeléskor a rézsű állékonyságát — legalább közelítő módszerrel (Függelék) — vizsgálni kell, a szivárgó rétegben (rétegekben) uralkodó víznyomással és a réteg telített állapotához tartozó nyírószilárdsággal számolva.

5.1.3. Talpszivárgás a rétegszivárgás egyik gyakori formája, a nem megfelelő töltésalapozás következménye, a fakadóvíz jelentkezésével téveszthető össze.

162