Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
7. függelék. Töltésállapot vizsgálata árvíz idején
kor a béléscső körül a talajt le kell terhelni. A béléscsövet csak az árvíz levonulása után szabad eltávolítani. Ilyen körülmények között végrehajtandó feltárásra akkor van szükség pl., ha a talaj rétegződése a keresztszelvényen belül változik. 4.2.3. A feltárást a következők szerint kell végrehajtani. Fúrás esetén a kiemelt fúrón levő talajminta felületét le kell tisztítani, a kihúzás során rákerült anyagot, pl. híg sarat el kell távolítani. A fúróról lefejtett mintákat anyagminőség (homok, iszap stb.) és állapot (száraz, földnedves, képlékeny stb.) szerint minősíteni kell. Az eredményeket fel kell jegyezni és a mintát a későbbi vizsgálatok céljára úgy kell csomagolni, hogy eredeti víztartalmát megőrizze. Béléscső nélküli furatot első menetben a legelső vízvezető rétegig kell mélyíteni. Az első telített, vizes talajminta kivétele után 1-2 percig Figyelni kell a víz megjelenését, felemelkedését. Ha a vízszint emelkedik, meg kell várni a nyugalmi vízszint beállását, és fel kell jegyezni annak szintjét. A telített réteg alatt a fúrást úgy kell folytatni, hogy a furat talpába lefolyó vizet a fúró ne gyúrhassa be a következő mintába. Ha a telített réteg vízszállító képessége kicsi, akkor gyors munkával elkerülhető, hogy a furat aljába számottevő vízmennyiség jusson, és így béléscső nélkül is jó közelítéssel megállapítható a talaj állapota. Ettől eltérő esetben a telített réteget béléscsővel ki kell zárni. Bizonytalan eredmény esetén a béléscső nélkül vett minták víztartalmát, illetve állapotát, szilárdságát ellenőrizni kell. Meghatározható a víztartalom pl. neutronszondával; a talajrétegek állapota pedig a behatolási ellenállást mérő szondával. A feltárások mélysége az észlelt jelenségtől és az altalaj rétegződésétől függ. A vízoldali koronaélről indított első furatot a töltés talpa alá legalább 1 m-rel kell mélyíteni. Kötött fedőrétegben nagyobb mélység a buzgárosodás vagy felpúposodás veszélye, illetve jelentkezése esetén szükséges. A vizet vezető első réteg vastagságát a szádfalas lezárás lehetőségének megállapítására kell meghatározni. Ha a kavics és a telített homok átfúrása akadályokba ütközik, akkor a vízzáró fekü helyzete pl. geoelektromos mérésre is használható verőszondával határozható meg. A béléscső hézagmentes beépítése céljából kemény, kötött talajban a furat 20 cm-re mélyíthető a cső vége alá, majd a csövet forgatva kell lesajtolni azt a fúró hegyéig. Puha kötött talajban és szemcsés talajban a béléscsövet kell előre hajtani. Szemcsés talajban a fúrást a statikus vízszintet 20—30 cm-re meghaladó vízrátöltéssel kell végezni és a fúrót (vagy iszapolót) csak olyan lassan szabad emelni, hogy a dugattyúhatással beszívott víz a furat alján ne okozzon talajtörést. Rádióizotópos sűrűség- vagy nedvességmérő berendezés alkalmazásához a furatot a műszer előírásainak megfelelően kell béléscsövezni. Behatolási ellenállást mérő szondával (forgó súlyszonda, statikus nyomású penetro- méter, verőszonda) a talaj szilárdsági viszonyai állapíthatók meg; felpuhult (fellazult) területek, illetve rétegek határolhatok el. A geoelektromos szondázás a vízzáró és vízvezető rétegek elkülönísétére, fúrással meghatározott rétegek követésére alkalmas. A piezométeres nyomás észlelésére szolgáló furatokat perforált csővel kell kiépíteni. A furat működését nyeletéssel ellenőrizni kell. Az izotópos mérések céljából telepített furatok alsó végét le kell zárni, hogy a csőben méréskor víz ne legyen. 160
