Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)

2. Az árvízvédelmi rendszer hosszútávú fejlesztési programja

Szükségtározók jellemzó' adatai

2. táblázat

Sorszám

Név

Vízfolyás

Megye

Térfogat millió m3

Terület

km2

Megjegyzés

í.

Lajta menti

Lajta

Győr-Sopron

4,5

2,3

Kijelölt

2.

Rába menti

Rába

Vas

78,0

57,3

Kijelölt

3.

Kutas

Berettyó

Hajdú-Bihar,

Békés

36,5

39,2

Kiépített

4.

Halaspuszta

Berettyó—

Sebes-Körös

Békés

36,0

21,7

Kijelölt

5.

Ér menti

Ér-Be rettyó

Hajdú-Bihar

12,2

17,9

Kijelölt

6.

Mérgesi

Sebes-Körös

Békés

87,2

18,2

Kiépített

7.

Mályvádi

Fekete-Körös

Békés

75,0

33,1

Kiépített

8.

Zagyva menti

Zagyva

Szolnok

24,0

20,0

Kiépített

9.

Viszneki

Tárná—Gyöngyös

Heves

4,5

6,1

Kijelölt

10.

Ludasi

Be ne-patak

Heves

5,0

1,8

Kijelölt

összesen362,9

217,62. AZ ÁRVÍZVÉDELMI RENDSZER HOSSZÜTÁVÜ FEJLESZTÉSI

PROGRAMJA

2.1. A mértékadó árvíz

Az árvízvédelmi rendszer hosszútávú fejlesztési programja kidolgozásának alapvető feltétele a mértékadó árvizek meghatározása volt.

A magyarországi ármentesítés kezdetétől egészen az 1970-es évek elejéig az volt a gyakorlat, hogy a mértékadó árvízszintet a korábban előfordult maximális árvízszintek alapján határozták meg.

Ez a gyakorlat szárrios nehézséget jelentett az ország árvízvédelmi művei védelmi biztonságának egységes értékelésében. A problémát az okozta ugyanis, hogy az egyes vízrendszerek különböző vízfolyásain, de még a folyók egyes szakaszain is egymástól eltérő tartalmú, csak az árvizek előfordulásától függő, rendszertelenül változó mértékadó árvízszintek voltak. Az ilyen módon történő mértékadó árvízszint-előírás nem tette lehetővé az árvízvédelmi rendszert alkotó művek védképességének egységes, összehasonlító értékelését, a szükséges fejlesztések mértékének és fontossági sorrendjének megállapítását.

A törekvés tehát az volt, hogy olyan mértékadó árvízi előírások szülessenek, melyek lehetővé teszik a művek biztonságának egységes értékelését, ne függjenek az árvizek rendszertelen előfordulásától és hosszabb időszakra érvényben maradjanak.

E törekvés jutott érvényre a vízgazdálkodás távlati fejlesztési irányelveiről szóló 2006/ 1973. számú Mt. határozatban, mely az ármentesítés mértékét a jégmentes árvizek egy bizonyos előfordulási valószínűségű (visszatérési idejű) értékéhez kötötte és kimondta, hogy:

— a fővédvonalak az átlagosan 100 évenként,

— a városok és ipartelepek védvonalai legalább átlagosan 120—150 évenként,

15