Árvízvédelmi gátak építése és fenntartása (OVH, 1987)
6. függelék. Árvízvédelmi töltések talajának és építési anyagának vizsgálata. Vizsgálat, mérés, minősítés
6. DUZZADÁSI VISZGÁLAT ÖDOMÉTERREL E módszerrel meghatározható a szivárgással és víznyomással igénybevett földművek talajának alakváltozása, az egyensúlyi állapotban beálló térfogata és víztartalma. Ezek a jellemzők lehetővé teszik a mértékadó szilárdsági jellemzők meghatározását és a stabil tömörség előírását. 6.1. Felszerelés Az MSZ 14043/8-ban előírt felszerelés szükséges a következő kiegészítéssel, illetve módosítással. Az ödométer tegye lehetővé a minta olyan elárasztását, amelynél a minta alatt és fölött levő vízterek közvetlen kapcsolatban vannak egymással (így még véletlenül sem állhat ele? vízszivárgás a mintán keresztül). A változó víznyomású permeabimé- ternek is használt ödométer, amelyben a mintagyűrű és az edény között tömítés van, csak külön árasztóedénybe állítva használható. Az árasztóedény feneke legyen sík és merev. A függőleges terhelést adó berendezés biztosítsa az egészen kicsiny 100—150 Pa-os (0,01—0,015 N/cm2-es) terhelések beállítását is (a tizedes áttételű berendezések többsége erre alkalmatlan, a felső bronz szűrő és a bronz terhelőlap tömege aránytalanul nagy). Legjobb a műanyagból (pl. 5 mm vastag plexiglasból) készített, a készülék méreteinek megfelelő terhelőlap. Ennek a felhajtóerővel csökkentett terhelését (víz alatti súlyát) kell számításba venni a terhelés meghatározásakor. 6.2. A minta előkészítése A vizsgálathoz a beépített földművel egyező halomsűrűségű és pőrusszerkezetű talajt kell használni. A vizsgálati minta vagy zavartalan talajminta (magminta) vagy természetes víztartalmával beszállított és a terv szerinti mértékben tömörített talaj. A vizsgálathoz olyan összetételű (keménységű és kémhatású) vizet kell alkalmazni, amilyennel a talaj a valódi igénybevétel során kapcsolatba kerül. A vizsgálatok eredménye mellett fel kell írni a felhasznált víz megnevezését (pl. budapesti csapvíz). A valóságosnál kevesebb oldott anyagot tartalmazó víz, a valóságosnál kevéssel lúgosabb (nagyobb pH-jú) víz felhasználása a valóságosnál nagyobb duzzadást okoz. Kétely esetén a desztillált vizes mérés adataival lehet számolni. 6.3. A terhelési sorozatok megtervezése Kiindulási adat a vizsgált tervváltozatok alapján a földművek állékonyság szempontjából kritikus helyein előálló legnagyobb és legkisebb tényleges talaj feszültségek értéke. A tényleges feszültség a teljes feszültség és a pórusvízben mérhető semleges feszültség különbsége. A semleges feszültség értéke a szivárgási áramképből határozható meg. A szerkezetes talajok összenyomódása gyakran irreverzibilis folyamat, ezért a minta kezdeti terhelése nem lehet nagyobb, mint a vizsgált hely legnagyobb, tényleges feszültsége. Megbízható eredményt ad az, ha minden jellemző helyet két külön minta alapján vizsgálnak meg. Ha erre — zavartalan mintákkal — nincs lehetőség, akkor először azt a helyet kell vizsgálni, ahol a kezdeti terhelés a legkisebb, ennek expanziója után helyezhető rá a következő, nagyobb kezdeti terhelés, majd meg kell várni az expanziót és így tovább. 153
