Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
ármentesítési múltjuk és jelenük van. Nem foglalkozunk azokkal a nyílt ártéri öblözetekkel, melyek nem kapcsolódnak valamely már védett öblözet- hez, tehát azokkal, melyeknek ármentesítés szempontjából csak bizonytalan jövőjük van. 1. Az árvízvédelmi rendszer fejlődése Árvízvédelmi rendszerünk, illetve rendszereink részben az országot szelő két főfolyó a Duna és Tisza mentén, részben azokhoz szorosan kapcsolódva, vagy teljesen önálló rendszerként azok mellékfolyói mentén helyezkedik el. A fejlődés időrendben történő áttekintése árvízvédelmi szempontból nehézkes, kevésbé használható, ezért azt a Duna-völgy, majd a Ti- sza-völgy jelenlegi magyar szakaszán vízfolyás és vízvidék szerint haladva tárgyaljuk. 1.1 A Duna-völgy árvízvédelmi rendszerébe tartozó ármentesítések fejlődése A 2890 km hosszúságú Duna a badeni Scharzwaldban ered, 1040 km hosszon német, osztrák, majd csehszlovák szakasz után az 1850 fkm-nél — a Mosoni-Duna kiágazásánál — éri el és 417 km-es út után az 1433 fkm-nél jugoszláv területre lépve hagyja el országunkat. Az 1708 fkm — az Ipoly- torkolat — feletti 142 km-es szakaszán magyar—csehszlovák határfolyó. Átlagos esése Bécs alatt 138 km hosszon Gönyüig 37 cm/km, a Gönyü alatti magyar szakaszon és jugoszláv területen 65 km hosszon 7,2 cm/km, az alatt 200 km-en Belgrádig 5,5 cm/km. Vízgyűjtő területe 817 000 km2, amiből 131 480 km2 van Rajka felett, 209 380 km2 pedig az országunkat elhagyó szelvénye felett. Az előbbinek 100%-a az utóbbinak 81%-a van határainkon túl. A Duna-völgy ében jóllehet az ármentesítési munkák itt már jóval a Tisza-szabályozás és ármentesítés előtt megkezdődtek, egységes, az egész magyar folyószakaszt átfogó mederszabályozási vagy ármentesítési tervek nem készültek. A szakaszos mederrendezések itt — eltekintve egy-két, az ármentesítés érdekében is készült átmetszéstől — inkább a hajózást, a mellékfolyók völgyében pedig a lecsapolást, mint az ármentesítést szolgálták. Nagyobb területek tervszerű ármentesítését csak a XIX. század 70-es éveiben alakult társulatok kezdték el, egymástól függetlenül a Rába-közben, a Pest megyei és Tolna megyei Sárközben, a Margitta-iszigeten és Mohács alatt. A 90-es évek nagy árvizei nyomán a századfordulóra azonban már itt is egységes, illetve szabványos töltésméreteket állapítottak meg. A Pozsony—Baja közötti szakaszon a töltéskorona magasságát az LNV fölött 1,0 m-ben, a koronaszélességet 4 m-ben, Baja alatt 5 m-ben állapították meg. Vízfelőli rézsű 1 : 3, mentettoldali rézsű 1 : 2, ott ahol a töltés 2 m- nél magasabb vízoszlopot tartott, az NV-szint alatt 1 m-re 4 m-es koroná- jú padka volt előírva, ahol 3 m-nél magasabb volt a vízoszlop, ott NV alatt 2 m-re újabb padkát építettek. 5» 67
