Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
D) Víziutak - II. A magyarországi víziutak jellemzői
A merüléshez tartozó ideális vízmélység a hajósebességgel együtt nő, mivel viszonylag kis vízpáma esetén a hajóellenállás is rohamosan növekszik a hajósebességgel. Lassan haladó hajóknál ez a rohamos emelkedés kisebb vízpárnánál következik be, mint gyorsan haladóknál. Az ellenállási görbéket Gebers kísérleti adatai alapján a D. 1. ábrán szemléltetjük. A 2,5 m merülésű hajóknál tehát, ha el akarjuk kerülni a gazdaságtalanul nagy ellenállást, a vízmélységnek mintegy 6 m-nek kell lenni a korszerű, legalább mintegy 14—16 km/óra sebesség feltételezésével. Ez a vízmélység általában a Duna magyar szakaszán megvan. A hajók tényleges merülését azonban nem az átlagos, hanem a helyenként előálló minimális vízmélység korlátozza. A 2,5 m merülésű hajók rövid szakaszon való áthaladásához a fenti vízmélységre nincs szükség, hanem elegendő, ha csak valamivel nagyobb, mint a hajók merülése. A helyi, lokális mélységminimumot a Dunabizottság általában szilárd mederfenék esetén (szikla) 1 dm-rel nagyobb értékben állapítja meg, mint laza mederfenék (görgetett hordalék) esetén. A 2,50 m merüléshez szükséges vízmélység sem a Dunán, sem a Tiszán, de még a legnagyobb forgalmat lebonyolító Rajnán sem áll egész évben rendelkezésre. Mégis érdemes 2,50 m merülésű hajókat járatni azokra a jelentős időszakokra való tekintettel, amikor ezek teljes terheléssel tudnak közlekedni. Mindamellett a hosszabb hajóegységek (pl. 190 m hosszú tolatok) bevezetésével a szükséges vízmélységeket is felül kell vizsgálni. A végzett mérések szerint a Rajnán a 190 m hosszú tolatoknál a hajó előrehaladásának hidrodinamikájából származó környezeti vízszintsüllyedés mintegy 60 cm (6 dm!) szokott lenni, amihez adott esetben a hajó kiképzésének módjától és terhelésének, kapcsolásának módjától további mintegy 30 cm járulhat a hajóorrnál vagy a hajótatnál. Ha ezt is tekintetbe vesszük, — mint ahogy tekintetbe kell vennünk, akkor a 2,50 m merülésű hajó közlekedéséhez 3,50 m vízmélységre van szükség! Jelenleg a Dunabizottság Bécs felett 20—21 dm-t, duzzasztással pedig 27—28 dm-t ír elő a Bécs alatti szakaszra előírt 2,50, illetőleg 3,50 m vízmélységgel szemben. A magyar Felső-Dunán — a magyar csehszlovák közös szakaszon — csak 23 dm-t tudnak biztosítani. Egyébként pl. a magyar Felső-Dunán közepes vízállásnál a vízmélység általában 3,6—12 m között váltakozik, az átlagos vízmélység is mintegy 6—6,5 m, Szap—Budapest között ugyancsak közepes vízállásnál a vízmélység 3,8—13 m között van, az átlagos vízmélység pedig kb. 7 m. Mélységi viszonyaiban a Tisza a tiszalöki és a kiskörei, valamint a jugoszláv területen a törökbecsei vízlépcső üzembe helyezésével ma már jelentősen előrelépett és nemcsak a 2,50, hanem a 2,70 m vízmélység is általában Titeltől csaknem Szentesig a jégmentes napok 94%-ban előforduló legkisebb vízállásnál is rendelkezésre áll, s megvan a kiskörei és tiszalöki duzzasztott víz alsó terében is. Tiszapalkonya—Tiszalök, valamint Tisza- karád—Záhony térségében a gázlók még egyelőre az év számottevő részében akadályul szolgálnak. Mégis a Tiszának nem is annyira a vízmélység hiánya, mint inkább keskeny hajóútjával párosult erősebb kanyarjai a nagyteljesítményű hajóút akadályai. 638
