Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
II. MAGYARORSZÁG ÁRVÍZVÉDELMI RENDSZERE Dabolczi János Magyarország 93 000 km2-nyi területével az Alpok és Kárpátok alkotta medencének legmélyebb részén fekszik. Területének 2/3 része 150 m. A.f. alatt alföldi, V:racl része 150—400 m. A.f. között dombvidéki jellegű, illetőleg ez utóbbinak 1%-a 400 m. A.f. feletti hegyvidék. Árvizeinek keletkezése szempontjából azonban nem a hazai domborzati viszonyok a döntők. Az országot szelő, vagy érintő és határaink között eredő folyók főgyűjtőinek a Duna, Dráva és Tiszának vízgyűjtő területe az országból való kilépés felett 390 ezer km2, melynek 77%-a a szomszédos Ausztria, Csehszlovákia, Szovjetunió és Románia, valamint Jugoszlávia területére esik úgy, hogy annak 90%-a árvizeket termelő hegyvidék. A folyók általában határaink felett érik el a sík vidéket, ártereiket, melyből hazánk területén az ártéri szigetekkel együtt kereken 20 ezer, azok nélkül 16 ezer km2-nyi területet védenek az árvízvédelmi rendszerünket alkotó védvonalak, illetőleg az abba eső töltések, magaspartok és árvízvédelmi falak. A terület 3/4-ed része a Tisza és mellékfolyói, %-ed része a Duna, Dráva és mellékvízfolyásai vízgyűjtőjén van. A Duna—Dráva vízgyűjtőjén ármentesített területek mintegy 32%-a a Kisalföldre, 3%-a a Kisalföld—Cse- pel-sziget közötti 180 kilométernyi Duna-szakaszra, 59%-a Csepel-sziget és az alatti Duna-szakaszra, 6%-a pedig a Zala és Dráva völgyén helyezkedik el. A tisza-völgyi magyar területre eső ármentesítések 16%-a Nagy- alföldnek a nyírségi dombok feletti északkeleti részén a Felső-Tisza és mellékfolyói vidékén van, 81%-a a Nagyalföldnek a Nyírségi- és Hajdúsági-hátságtól délnyugati részén helyezkedik el, 3%-a pedig a Sajó, Her- nád, Zagyva és a Tárná völgyének közép és felső szakaszán van. A rendszer kiépítése az ármentesítések kezdeti időszakában a XVIII. században, de inkább a XIX. század első felében a főfolyók mentén a sokszor nagyobb területeket veszélyeztető mellékágak, fokok, vagy völgyeletek lezárásával, kisebb, de értékesebb művelhető területeket védő, összefüggés nélküli hosszabb-rövidebb gátszakaszok építésével, a községek körgátakkal való védelmével, a mellékfolyók és vízfolyások mentén pedig a lefolyási akadályok eltávolításával, jelentősebb számú átvágással történő mederrendezésekkel kezdődött. A munkát az ármentesítő társulatok alakulásáig községek, megyék, kisebb érdekeltségek, vagy nagybirtokosok általában műszaki tervek nélkül közmunkával, rendszertelenül végezték. A fejlődést a múlt század első évtizedeinek politikai-társadalmi, gazdasági viszonyai, a napóleoni háború után a mezőgazdasági termelésre alkalmas területek növekedésének igénye indította el, de végeredményében a nagy területeket sújtó, sokszor 60
