Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

C) Tószabályozás - II. Tószabályozás fejlődése és helyzete

nát, — melyet ma Hanság-jöcsatornának nevezünk — 1830—1835 között építették ki, de még nem vezették egészen a tóig és a szükségesnél kisebb méretekkel alakították ki.

A tó időnkénti teljes vagy részleges kiszáradása többször felvetette a tómeder mezőgazdasági hasznosíthatóságának kérdését. Az első komolyabb vizsgálatról 1866-ban — a teljes kiszáradáskor — kelt jegyzőkönyv tanúskodik, amelyben a tómeder kiszárításának kérdései mellett, a lecsapolás ellen szóló érvek is szerepelnek.

A Hanság lápvidékének vízmentesítését a Fertő kiszárításával kapcsolták össze a régi tervek és a tó részleges vagy teljes lecsapolása a szabályozási tervek többségében különböző formában megtalálható a kor törekvéseinek megfelelően.

Az első átfogó terv a Hanság és a Fertő vízrendezésére 1838-ban készült. Keczkés Károly a Rábcát oly mértékűre kívánta bővíteni, hogy az képes legyen az Ikva, a Répce, a Kis-Rába vizeit befogadni és a Fertő-csatornát nyugat felé a Fertő tó medrében Nezsiderig meghosszabbítva a közbenső területeket és magát a tavat is lecsapolni.

A Képessy-féle „vízműszaki véleményen” alapult Újházi János királyi főmérnök terve, melyet 1873-ban adtak ki. Ez lényegileg megegyezett a Keczkés-féle tervvel.

Ezek a tervek tulajdonképpen a Rábaszabályozó Társulat megalakulását készítették elő. A Társulat megalakulása után — Meiszner Ernő vezető mérnök 1878-ban összeállított tervei szerint — a Fertő tó lecsapolása érdekében a Hanság-csatornát a Vulkáig kívánták meghosszabbítani.

Mindezekből csak a Hanság-csatorna kiépítése valósult meg 1892—1895 között és ezzel lehetővé vált a Hanság lecsapolása. Ez olyan hatással volt a Fertő tóra, hogy annak nagyvizei gyorsabban apadtak le.

A századfordulón a Fertő tó lecsapolására a Rábaszabályozó Társulat ötféle tervvázlatot dolgozott ki. Az egyik az ún. „állandó tartály” (azaz tározó) megvalósítását javasolta; a második a tóban összegyülekező vizeknek „mozgótartályökkal” (azaz váltakozó tározókkal) való felfogását célozta, a mentesített területeket pedig műveléssel kívánta hasznosítani; a harmadik javaslat az ÉK-i, azaz a Mosoni tórész víz alatt hagyásával számolt; a negyedik javaslat az egész északi tórészt meghagyta volna; az ötödik pedig a Fertő tó fölös vizeinek elvezetését a Hanság-csatorna meghosz- szabbításával kívánta elérni és csak a mélyebb részeken maradt volna meg a tó.

E társulati tervek egyikét sem fogadták el, sőt az 1904. évi XXXIX. t. c. törölte a Fertő tó lecsapolását a Társulat feladatai közül, de elrendelték a Hanság-csatorna meghosszabbítását a tó közepéig és zsilip építését a pomogyi parton. A tómederben való csatornakotrást többször megkísérelték, azonban eredmény nélkül, mert a hullámzás a munkát rövid idő alatt tönkretette. A tó hasznosításának kérdésével 1905-ben Kvassay Jenő, 1914- ben Károlyi Sándor, 1931-ben Sárkány—Vogel mérnökök foglalkoztak, akik a tó északi, de inkább az északkeleti mélyebb részét meghagyták volna, a déli területeken pedig polder gátakkal kívánták a művelés feltételeit megteremteni, illetőleg halastavakat akartak létesíteni.

530