Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
C) Tószabályozás - II. Tószabályozás fejlődése és helyzete
készítésénél a fejlesztés számára a tóból feltöltéssel visszanyert területeket vették számításba (C—20. ábra). A Gazdasági Bizottság 1971-ben jóváhagyta a Balaton Vízgazdálkodási Fejlesztési Programját (BVFP), mely összhangban a BKFP-vel részletezte a vízügyi tevékenység fejlesztési irányait. Mindkét program kiemelte a partszabályozás szükségességét. A megelőző időszak szabályozási tapasztalatai és a környezetre gyakorolt hatások megfigyeléseinek összegezésével készült a szabályozás komplex konecepciója, amely műszaki, biológiai, gazdasági, területrendezési és társadalmi vonatkozásokat egyaránt figyelembe vesz. A kialakult szabályozási elvek szerint a szabályozási vonal + „0”-ás rétegvonalon halad, amitől bizonyos határokon belül — gazdasági és műszaki meggondolásoktól, továbbá a társadalmi igényektől függően — eltérés engedélyezhető. 1.4 A Balaton mederszabályozásának fejlődése A Balaton mederszabályozása részben a meder kotrásával, részben pedig a vízinövényzet csökkentésével történik. Ezek a vízimunkák döntően a partok szabályozásához, a strandok kialakításához, kisebb mértékben a kikötők létesítéséhez és fenntartásához kapcsolódnak. Az életvédelmi, és vízirendészeti előírások a Siófoki vízmérce „0” pontjához viszonyított — 140 cm-es szint alatt engedélyezik a meredek falú kotrási gödröket, amelyek mélysége a Master-típusú kotróknál 6—7 m között váltakozik. Ezek a víz alatti árkok a keresztirányú áramlások által mozgatott lebegő hordalék szempontjából kiülepítő iszapcsapdaként működnek és aránylag gyorsan töltődnek. Különösen jó tapasztalatokkal szolgáltak az iszapcsapdák pl. Keszthely térségében, a Sziget-strand és környezetének védelmében. Az 1960-as évektől kezdődően nemcsak a déli parton indult meg a fejlődés, hanem az északi parton is. Az északi parton a strandolásra alkalmas mederterületek csak ott voltak, ahol a meder előreugró hordalékkúpjain átmosott murva-padok, vagy eredeti fekvésben a pannon agyagra ráfolyt eruptív kőzetek vannak. De mindkét esetben csak ott, ahol intenzív áramlás alakult ki. Egyébként mindent elborított a nádas, amely saját száraz anyagából és a kiülepített hordalékból építi fokozatosan a víz felé életlehetőségeit. Ilyen körülmények között különleges építési technológiára van szükség az északi parton és a strandok kialakítása jóval költségesebb mint a délin. A BVK típusú partvédőmű az északi parton is változtatás nélkül alkalmazható. Az alkalmazót technológia szerint egy úszótestre rögzített forgó- felsővázas markoló kotró a partvédőmű nyomvonalában a nádast kikotorja. A nyomvonalból kikerült anyag egyben a víz felőli zagygát anyagát is szolgáltatja. A kikotort nyomvonalon a vízi úton behordott kőből elkészül a partvédőmű, a tó felől még meglevő nádas védelme mellett. A nádas 33* 515
