Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
10 cm. Erre a technológiai okok mellett funkcionálisan is szükség van. mert ez a burkolat alatti szivárgó réteg. Az ágyazatra kerül a kézzel vagy géppel megkevert beton és ebbe mint korábban az ágyazatba beépítik a termésköveket a rakott terméskő burkolatnál leírt módon, tehát itt is „kötésben”. A hézagokat a beton teljes mértékében ki kell töltse. A betonágyazat- kötés után igen merev, vízzáró burkolattá szilárdítja a rakott terméskő réteget. A rőzseművek is lehetnek hossz- és keresztirányú művek, továbbá rézsűburkolatok. Mind a három típusnál előfordul, egy tipikus rőzseszerkezet, a rőzsepokróc. Lehet önálló mű, mint fenék- vagy víz alatti rézsűburkolat, és lehet a mű része, a hossz- és keresztirányú gáttestek alatti és melletti fenékvédelem szerkezete. A köveknél alkalmazott fenékszórás feladatát látja el. A rőzsepokróc építésének két módja alakult ki. A parton való építés esetén különösen ha megfelelő nagyságú terület áll a kivitelező rendelkezésére, a munka viszonylag egyszerű. A munkahely berendezése során kell elhelyezni a kolbászkötő állványt vagy állványokat, és a lehető legkorábban meg kell kezdeni a vezérkolbászok kötését. Ez alatt egy másik részleg cövekeket készít a veérkolbászok rögzítéséhez. A vezérkolbász elkészülte után a kolbászkötő részleg folytatja tovább a munkáját a hossz- és keresztirányú merevítő rőzsekolbászok készítésével. A vezérkolbász átmérője 30 cm, a merevítő kolbászoké 15— 20 cm-nél nem több. A vezérkolbász elkészülte után a partvonalra merőlegesen lehetőleg sík vagy ahhoz közeli területen lefektetik és cövekekkel 1—1,5 m-en- ként rögzítik, hogy a további munkák során a pokróckötés feszesen történjék. A lefektetett vezérkolbászhoz méterenként índrótokat fektetnek. Az indrót 4—5 mm 0-jű vashuzal, amelynek a vezérkolbászhoz való rögzítése után fontos szerepe van: hozzákötik, varrják az egész vagy megbontott és szorosan egymáshoz illesztett rőzsekévéket a pokrócvarrótűvel. A kévék merőlegesek az índrótra és párhuzamosak a vezérkolbásszal. A kévéket félhosszúságú eltolással kell toldani. A toldást és a varrást úgy kell megoldani, hogy a már elkészült pokrócrész homogén felületet alkosson. A szárazföldön készülő pokróc elkészülte után a rőzseszálakra és a vezérkolbászra merőlegesen egymástól 1—2 m távolságra kell a merevítő kolbászokat a rőzsepokrócra erősíteni. Merevítő rőzsekolbász kell még hosszirányba is. Ezek távolsága 2—4 m-re van egymástól. Az így kialakuló rácsnak egyik szerepe a merevítés, a másik célja az, hogy süllyesztéskor a pokrócra szórt terméskövet védje a legördüléstől. Ezzel gyakorlatilag a rőzsepokróc elkészült. Következő feladat a pokrócnak a süllyesztés helyére való úsztatása. A beúsztatás után a mezőt rögzíteni kell, majd melléáll a terméskővel rakott uszály és ezután történik a süllyesztés. Süllyesztéskor a pokrócnak a parttal érintkező szakaszát be kell kötni a part talajába. Ezért a pokrócnak ezen a részén a partra merőleges irányú merevítő kolbászok túlnyúlnak a szélén, hogy mintegy 1,5 m-re beleköthessenek a kialakított fészkekbe és ott cövekkel rögzíthetők legyenek. 440
