Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
A szabályozási művek építése egyszerű elemi munkákra bontható, melyeknek ismétlése jelentette a múltban és esetenként ma is a technológiát. A kézi szerszámokon kívül vízi járműveket, ladikokat, dereglyéket, uszályokat alkalmaznak, melyek lehetővé teszik az átrakodást, a művek és az anyagot szállító uszályok között a közlekedést is. A második világháborút követően a vízépítési munkahelyeket egyre több géppel szerelik fel, az 1960-as évek elején megjelennek a Diesel-meghajtású úszódaruk, majd a 60-as évek végén és a 70-es években kezdenek elterjedni a hidraulikus vezérlésű polip-markolók. Az elkövetkezendő 10 év során a polip-markolókkal felszerelt daruk lesznek a folyószabályozási művek építésének vezérgépei és hozzájuk kell igazodjon az egyéb gépláncok kapacitása is. A fejlesztés hasonló folyamata ment végbe a folyószabályozási munkákhoz anyagot szolgáltató kőbányákban is. A technológiák fejlődése során nemcsak a klasszikus építési módot, hanem a beépítésre kerülő anyagok fajtáit is fejlesztették. A munkaigényes rőzseművek mellett egyre nagyobb teret kapnak a műanyagokkal kombinált megoldások, dróthálós művek stb., amelyeknél a drágább anyagköltséget az olcsóbb építési technológia ellensúlyozza. A szabályozási művek építését a kiviteli terv előzi meg. A terv készítése során alakulnak ki a művek méreteire, anyagára és építésére vonatkozó döntések. A terv alapján kell összeállítani a munkahelyek műszaki felszerelését úgy, hogy az biztosítani tudja az adott anyagokhoz szükséges építési technológiát, a művek megépítésének előírás szerinti gazdaságos módját. A terméskő a folyószabályozási művek legrégibb építőanyaga és alkalmazása ma is széles körben folyik. Terméskőből épülnek a fenékszórások, lábazati kőhányások, partbiztosítások, vezetőművek, bekötő keresztgátak, keresztgátak és sarkantyúk. A terméskőnek a vegyes anyagú művek építésénél is nagy jelentősége van. A terméskő beépítése történhet kézi munkával vagy gépesített kivitelben. Kézi munkával a kőszórás úgy történik, hogy az uszály rakodóteréből az egymáshoz kb. 1,0 m távolságra levő munkások az uszály peremére emelik a követ és ott kb. 0,5 m magas réteget képeznek ki. Mikor ezzel elkészültek, vezényszóra a vízbe szórják a felhalmozott mennyiséget. Ezáltal a fenékszórás 40 cm vastag rétegének elkészült két kb. 0,5—0,8 m széles sávja. A sáv hosszát az uszály hossza határozza meg. A kő leszórása után a horgonyzó dereglyével kihordott tartóhorgonyok köteleinek a meghúzásával az uszályt a hossz-tengelyével párhuzamosan leszórt kőréteg sáv- szélességének megfelelően tovább mozdítják. Tekintve, hogy az uszály két oldalán a kőszórás egy uszály szélességnvi sáv elkészülte után az uszályt egy teljes szélességgel állítják tovább a tartóhorgonyok kötelének segítségével. Az uszály tehát önmagával párhuzamosan mozog építés közben. Sarkantyú vagy vezetőmű építése esetén az uszály a mű tengelyével párhuzamosan áll. A technológia gépesítési fokától függetlenül az előírt fenékszó3. Szabályozási művek építése 28 433
