Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
K — 40, az 1579—1500 fkm között K = 43—47 és az 1500 fkm alatt K = 37. Ugyancsak a vízszintrögzítések alapján határozták meg szakaszról szakaszra a jellemző eséseket. A keresztszelvények geometriai jellemzéséhez és a mintakeresztszelvények meghatározásához szakaszról szakaszra meghatározták a jellemzőbb inflexiós és tetőponti szelvénytípusokat. A típusszelvények matematikai leírásához a természetes szelvényalakokat jól közelítő és a I. 1.3 fejezetben ismertetett modellt alkalmazták. A modell az inflexiós szelvényt magasabb fokú parabolával, a tetőponti szelvényt pedig több parabola és egyenes szakasszal közelíti. A részszakaszok átlagszelvényeinek adataiból meghatározták a minta- szelvények alaki paramétereit. Az alaki, hidrológiai és hidraulikai paraméterek változásából adódóan összesen 42-féle tetőponti és inflexiós szelvénynyel dolgoztak. A méretezési vízhozam, érdességi tényező, esés és az alaki paraméterek felhasználásával számították a szakaszok mintakeresztszelvényeit. A feladatot fokozatos közelítéssel, számítógépen oldották meg. A szabályozási vonal meghatározását a sodorvonal, illetve a kanyaru- lati sugarak megtervezésével kezdték. A morfológiai adottságok figyelem- bevételével kiosztották a tervezett tetőpontok és inflexiók helyét. A szakasz jellegéből adódóan a kanyarok között helyenként egyenes, vagy ahhoz közelálló átmeneti szakaszok is vannak. A sodorvonalra illesztett kanyarulati sugarak — a Szentendrei-Duna kivételével — minden esetben nagyobbra adódtak, mint a dunabizottsági ajánlásokban. A tervezett tetőpontok és inflexiók helye, valamint a méretezési vízhozam közelítő felszíngörbéje alapján került sor a mintakeresztszelvények térbeli beillesztésére. A közelítő szélességek előzetes ismeretében a bevédett partok, mederadottságok figyelembevételével egyúttal elvégezték a tervezett sodorvonal első korrekcióját is. A méretezési vízhozam, az érdességek, a tervezett sodorvonal, a mintakeresztszelvények fenékszintjei geometriája alapján számították a méretezési vízhozamot és a tervezett állapothoz tartozó felszíngörbét (a szabályozási vízszint felszíngörbéjét). A sodorvonalra illesztett mintaszelvények szabályozási vízszinthez tartozó szélessége mindkét parton kimetszette a szabályozási vonal egy-egy pontját. Ezek közé változó sugarú körívekből szerkesztették meg a szabályozási vonalat. A szabályozási vonal megszerkesztése után elvégezték a szabályozási művek közelítő kiosztását. Javasolták a homorú partok bevédését az inflexióig lenyúlóan. A keresztirányú művek távolságának meghatározásához az alábbi összefüggést használták: Sarkantyúhossz _ S arkantyútáv A fentiek szerint tervezett meder szélességi viszonyai egyes szakaszokon közelítőleg megfelelnek a már megépült szabályozási művek közötti 421
