Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése

— A Duna medrébe vagy parti sávjára települt vízgazdálkodási és egyéb létesítmények (kutak, vízkivételek, kikötők, rakodók, szennyvízbevezetések, meder alatti csővezetékek stb.) biztosítása, elsősorban a sodorvonal, a szabályozási vonal megfelelő vezetésével, a hossz- és keresztirányú szabályozási művek célszerű kiosztásával és építésével, a káros mederváltozások megakadályozásával, valamint az esetleges szabályozási és ipari kotrások helyének gondos megtervezésével, illetve engedélyezésével.

— Az üdülés és környezetvédelem igényeinek, az ezzel kapcsolatos fejlesztési elképzeléseknek lehető figyelembevétele és kiegészítése (üdülésre alkalmas partszakaszok, szigetek biztosítása, a parti sáv rendezése és biotechnikai védelme stb.).

A célkitűzések felsorolásából és a megvalósításra, illetve az igények kielégítésére rendelkezésre álló lehetőségekből is kitűnik, hogy a hagyományos folyószabályozás módszereivel —■ megfelelő kiépítés esetén — csak a víz-, jég- és hordaléklevonulás feltételeit, a hajózást és a mederbe települt létesítmények optimális védelmét lehet biztosítani, a többi igény kielégítését csak elő lehet segíteni. Ezért a hagyományos szabályozási módszertől különösen mederszűkítések esetén — a felsorolt valamennyi igény kielégítését nem lehet elvárni, így a vonatkozó célkitűzések is csak optimumként értelmezhetők.

A terv készítésénél abból az adottságból kellett kiindulni, hogy a már elvégzett szabályozások a Duna morfológiai viszonyait, kanyarulatait jelentősen befolyásolták. A szabályozások során Paks fölött (ahol szükségesnek tartották) lényegében beszűkítették a túl széles medret, Paks alatt — helyenként szűkítéssel együtt — átvágták a nagy kanyarokat és biztosították a homorú partokat.

A morfológiai tényezők és a beépített szabályozási művek szoros kölcsönhatásban vannak, így külön-külön nem vizsgálhatók. Ezért az értékelés egyetlen lehetséges módja a jellemző, illetve valamilyen módon egybetartozó szakaszok kiválasztása és az összefüggések szakaszonkénti meghatározása volt.

A feldolgozás során készült morfológiai hossz-szelvény alapján az eredmények az alábbiakban foglalhatók össze.

— A gyakorlati (hajózási és jégéi vonulási) szempontból fontos gázlóküszöbök (függetlenül a DB-vízszint alatti mélységüktől) csaknem kivétel nélkül ott vannak, ahol a középvízi meder helyileg túlszélesedik.

— A szűkítések (sarkantyúk) hatására sok helyen olyan túlmélyülések alakultak ki, amit a természetes tetőponti szelvények mélységviszonyai nem indokolnak.

— A kanyarok általában túl hosszúak ahhoz, hogy a sodorvonalat megkössék” (még a szűkített szakaszokon is). A sodor sok helyen kanyaron

belül is átvált, a hosszú egyenes (vagy gyakorlatilag átmeneti jellegű) szakaszokon pedig önállóan imbolyog.

— Budapest fölött igen jellegzetes, szűkületekhez vagy szűkítésekhez, illetve kotrásokhoz kötött esésváltozások vannak. Egy-két helyen a víz energiája kimutathatóan nem a gázlón való át jutásra, hanem a fölötte levő szűkület leküzdésére használódik el.

418