Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
Ezután a keresztirányú művek helyét állapítjuk meg. Általános szabályként fogadjuk el, hogy a keresztirányú művek, átlagos távolsága a tervezett mederszélesség V2—1-szerese között változzék. A keresztirányú művek iránya szarufaszerűen összehajló egyenesekből áll, melyeknek metszéspontja mindig a sodorvonalban van. A szarufa két ágát alkotó egyenesek által bezárt szög mindig 160° (B. 31. ábra). Az átmenetekben a sodorvonal érintője felveszi a hajlásszöget. A tetőpont felé haladva a domború oldalon levű művek irányának hajlásszöge — a sodorvonal érintőjéhez viszonyítva — fokozatosan növekszik a tetőpontig 86°-ra, a homorú oldalon levőké pedig fokozatosan csökken 74°-ra. Keresztirányú művek tervezésére a homorú és a domború oldalon egyaránt sor kerülhet. Ott, ahol a vezetőmű távol esik a meglevő partvonaltól, a homorú oldalon a vezetőművek és a part között bekötő keresztgátakat tervezünk, hogy a vezetőművek mögött a vízfolyás kialakulását megakadályozzuk. A domború oldalakon úgynevezett terelősarkantyúkat tervezünk abban az esetben, ha a meder túlságosan széles és célunk a domború zátony képződésének elősegítése a mederszűkítés érdekében. A terelő sarkantyúk célja ezen túlmenően a víznek a sodorvonal felé való terelése. A terelősarkantyúk helyének kijelölése után meg kell még határozni azok hosszát is a szűkítési vonal megszerkesztésével. A keresztirányú művek harmadik fajtája a fenéksarkantyú. Ezek tervezésére mind a homorú, mind a domború oldalon akkor kerülhet sor, ha a mederben egyes helyeken nem kívánatos nagy mélységek vannak és célunk ezek feltöltése. I b/3-b/i B—31. ábra Szabályozási művek elrendezése 416
