Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
zépsebességgel, az átfolyó víz mozgási energiájával arányos mennyiséget kapunk. A kapott mennyiségekre, mint párhuzamos erőrendszerre szerkesztett kötélpoligon eredője a domináns vízhozamot (vízállást) metszi ki. Teljesen hasonló módon határozható meg a domináns vízhozam, vízhozamtartósságok és vízhozam—hordalékhozam összefüggések alapján is, akár lebegtetett, akár görgetett hordalékról van szó. A vízhozamgyakoriságok, valamint az osztály közönként hozzájuk rendelt hordalékhozam szorzata adja a számítási értékeket, az eredő ismét a domináns vízhozamot metszi ki. A számítás pontossága főleg a hordalékösszefüggések megbízhatóságától függ, így az eredményeket mindenképpen ellenőrizni kell. Ha a mederképző vízhozamot, az energia- és hordalékmódszerekkel is meghatározzuk, két vagy három adatot is kapunk, ezek összhangja vagy eltérése használhatóságukat jól jellemzi. Ha a méretezési vízhozamot a fentiek szerint meghatároztuk és a különböző számítások eredményeit egymás között összehasonlítottuk, az eredményeket a folyó egységes szakaszain kialakult természetes jellemzőkkel is ellenőrizni kell, annál inkább, mivel a számítási eredmények csak egy — vagy néhány — szelvény adataiból származnak. Az egészséges szakaszok átlagos szelvényterülete esése, a számított vagy becsült érdességek alapján a méretezési vízhozamnak a mederbe való beilleszkedése, az átlagos partmagasságokhoz való viszonya ellenőrizhető. Bármelyik módszerrel határozzuk meg a mederképző vízhozamot, az nagyobb lesz az évi közepes vízhozamnál, de az eddigi tapasztalatok szerint valamivel a telt mederhez tartozó érték alatt marad. A legnagyobb gyakoriságú vízállások és vízhozamok tehát a középvízi meder alakítására önmagukban nem jellemzőek, az energia- és hordalékviszonyok ennél nagyobb értékek figyelembevételét indokolják. A középvízi szabályozás méretezési vízhozamának tehát a mederképző vízhozam fogadható el. A szabályozási vízszint felszíngörbéjét ennek a vízhozamnak az alapján kell meghatározni és a műveket ehhez a szinthez igazodva kiépíteni. A folyószabályozási terv készítésének legfontosabb része a folyó jellegének és a szabályozással szemben támasztott igényeknek megfelelő optimális szelvényméret és vonalvezetés meghatározása. A szelvényméretek meghatározásához ismerni kell a szabályozási vízhozamot, a jellemző szakaszok tervezett tetőponti és inflexiós szelvénytípusait, a szabályozási vízhozam környezetéhez tartozó eséseket. A keresztszelvények geometriai jellemzésének modelljét és a kereszt- szelvény alakokat leíró összefüggéseket a I. 1.3 fejezetrész ismerteti. Az egyenletek meghatározásához azonban szükséges a szelvényekre jellemző paraméterek meghatározása. A feladat elvégzéséhez külön kell választani részszakaszonként a tetőponti és inflexiós szelvényeket, majd meg kell határozni a tetőponti és inflexiós szelvények nagy valószínűséggel jellemző geometriai alakját. A vizsgálathoz célszerű a folyó nagyságától függően 100—200 m-enként rendelkezésre álló keresztszelvényeket felhasználni. A jellemző szelvények meghatározásához számolni kell a szelvények geometriáját jellemző paramétereket, illetve azok gyakoriságát. A nagy gyakoriságú paraméterek (F, B, R, H/,.) alapján lehet meghatározni a részszaka411
