Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
kát a folyószabályozási munkákat is, melyek a duzzasztott mederben már nem, vagy gazdaságosan nem hajthatók végre. Természetesen a vízgazdálkodás igényeit nemcsak a hazai, hanem nemzetközi vonatkozásban is szem előtt kell tartani. A közös, vagy közös érdekű folyószakaszok szabályozása csak az érintett országok összehangolt vízgazdálkodási igényeit figyelembe véve végezhető el. A fejlesztés igényei mellett szem előtt kell tartani a már meglevő folyókhoz kapcsolódó vízgazdálkodási létesítményeket. Természetes, hogy ezek zavartalan üzemeltetését a tervezett szabályozás után is biztosítani kell. E rövid áttekintés is bizonyítja, hogy a folyószabályozás a vízgazdálkoAz Európai Gazdasági Bizottság Osztály I II Hordképesség (tonna) 250—400 400-650 Természetes vízfolyások és csatornák A-al osztály B-al osztály Természetes vízfolyások és csatornák Csatornák (a) csatornázott folyók (b) 1. Az osztályt meghatározó főbb tényezők: a) a hajóút minimális mélysége (m) 1,0—1,4 1.0—1,4 1,3—1,7 és éves tartóssága (%) 85—90 85—90 85—90 b) közepes hajózási mélység 1,2—1,5 1,2—1,5 1,4—1,8 A hajóút méretei természetes vízfolyásokon és szabályozott vízfolyásokon: a) szélesség (m) 36—50 36—50 36—50 b) minimális görbületi sugár 1. önjáró hajókkal járt szakaszokon 250 250 250 2. vontatmányokkal járt szakaszokon 450 450 450 Hajózócsatornák főbb méretei a) minimális szélesség a legnagyobb hajótípus merülésének síkjában (m) 1 26,0 26,0 26,0 b) az „a” pontban meghatározott szélességhez tartozó szint alatti minimális mélység (m) 2,2 2,2 2,25 (a) 2,5 (b) c) minimális görbületi sugár 2 500 500 500 396
