Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
A Berettyó A vízrendszerhez tartozó Berettyó szabályozása is mederrendezési munkákkal kezdődött. Ezt követően megépítették a 20 km hosszú Bakon- szeg—Szeghalom közötti új medret. Új medret ástak még Kismarja és Sza- lárd között is, 14,5 km hosszban. A közbenső szakaszt 39 átvágással szabályozták. A Körösökhöz hasonlóan az átvágások a Berettyó szabályozása során is nehezen ágyazódtak be és a meder lassan fejlődött. A töltés emelésekkel egy időben 1925—31 között új 25 átmetszés készült és több helyen épült partbiztosítás. A Kettős- és Hármas-Körös A Fekete- és Féhér-Körös egyesüléséből keletkezik a Kettős-Körös, majd ez Körösladány alatt felvéve a Sebes-Köröst már mint Hármas- Körös folytatja útját. A Hármas- és Kettős-Körös tiszai torkolat—Békés közötti szakaszán 54 mederátvágás készült. A későbbiek során a töltések védelmére 16 helyen épült partbiztosítás, összesen 8 km hosszban. A Kettős- és Hármas-Körös folyók a szabályozások óta eltelt időben jól beágyazódtak, s nagyobb arányú beavatkozásra nem volt szükség. Az árhullámok üres Tisza-meder esetén rohanva érkeznek le a torkolathoz, és ezért a torkolati szakaszon az erózió ellen folyamatosan partvédő műveket építenek. Ez ideig mintegy 9 km hosszban készült partvédőmű. A Körösök vízrendszerében alkalmazott szabályozási művek kisebb eltérésekkel nagyjából egységesek. A partvédelem szokásos módja a 20 cm vastag rőzsepokrócra terített 20 cm-es kőszórás. Újabban rőzsepokróc nélküli 30 cm-es kőszórást alkalmaznak. A hosszirányú művek kőszórással biztosított réteges rőzseművek, melyeket keresztgátakkal kötnek a parthoz. A szabályozási művek koronaszintje 50—100 cm-rel van általában a „0” víz felett, amely az 1888. évi Vásárhelyi-féle „0” víz. A művek feladatukat jól ellátják, a partbiztosítások állékonynak bizonyulnak. A századforduló után az öntözés igényeinek biztosítására, valamint a hajózáshoz szükséges mélységek kialakítása céljából megindult a Körösök csatornázása. A Hármas-Körös torkolata felett 5 km-rel megépült a Bökényi Vízlépcső az 1904—1906. évben. Itt a mederben tározható vízmennyiség 12 millió m3. Ugyancsak a HármasHCörösön épült 1937—42-ben a Békésszentand- rási vízlépcső, ami a Kettős-Körösön Békésig, a Sebes-Körösön Körösladá- nyig, a Hortobágy—Beretty ó-főcsatornán pedig Túrke véig duzzasztja visz- sza a kisvizet. A duzzasztómű 20 millió m3 medertározást biztosít. A Hortobágy—Beretty ó-főcsatornán 1941-ben építették a mezőtúri árvízkaput és a behajózó csatornát. A Kettős-Körösön 1969-ben készült el a Békési Vízlépcső. A Sebes-Körösön épült a Körösladányi Vízlépcső egyelőre hajózsilip nélkül, a Berettyón a távlati tervekben a Vargazugi Vízlépcső kiépítése szerepel. Ezzel a két duzzasztóművel a Körös-rendszer csaknem teljes egészében csatornázott vízrendszerré válik. 386
