Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
Nevezetes példája volt a fentieknek az 1970. évi árvízvédekezés szegedi védelmi stratégiája. Szegeden május 25-én, tehát a Tisza folyó tetőzését 8 nappal megelőzően összeállították azokat a lehetséges változatokat, amelyek a Tisza esetében, a Maros esetében, valamint az együttes előfordulás esetében vízállás vonatkozásában előállhattak. Négy ilyen számításba vett változat volt a Tiszán, négy a Maroson. Az együttes előfordulásnak tehát 16 lehetőségét mérlegelhették. Minden lehetőség — az akkor kialakult árhullám már ismert sajátosságainak figyelembevételével — bekövetkezési valószínűsége szempontjából is értékelést kapott. A feladatot úgy is meg lehetett volna oldani, ha minden bekövetkezési eset azonos valószínűségi értékelést kap. Ennél azonban akkor már többet lehetett tudni. Egyes szegedi vízállások — pl. a 920 cm, vagy az 1040 cm — csak egy-egy szélső változatban, akkor is számításba csak alig vehetően kis valószínűséggel fordultak elő. Más vízállások gyakrabban, és nagyobb valószínűséggel voltak megtalálhatók a különböző vízállások között. A 980 cm-es vízállás pl. 4 változatban is előfordult, összesen — a vizsgált esetek számához viszonyítva — 27%-os gyakorisággal. Ugyancsak gyakorisági számértéket lehetett rendelni 920 cm és 1040 cm között 20 cm-es lépcsőkben más vízállásokhoz is. Az eljárás érdekességét fokozta, hogy a Maroson olyan változat is megvizsgálásra került, amely egy még nem teljesen kialakult eső hatását volt hivatva figyelembe venni. A gyakorisági számértékek alapján végzett valószínűségi elemzés oda vezetett, hogy a hidrológiai szolgálat május 25-én a 980 cm-es szegedi vízállás fogadására való feltétlen felkészülést javasolt a védelemvezetésnek, amely a 980 cm-nél magasabb vízállások bekövetkezésének viszonylag nagy valószínűségére való tekintettel az 1000 cm-es vízállás védelmét rendelte el. A június 2-án bekövetkezett, a Tisza és a Maros együttes hatásából előállott 961 cm-es szegedi tetőzés a hidrológiai előrejelzés és a védelemvezetés álláspontját mindenben igazolta, és arra a fontos alapelvre is rámutatott, hogy az előrejelzés nagyobb időelőnyéért a magassági biztonság némi növelését kell feláldoznunk. Az előrejelzésnek mindig szoros kapcsolatban kell maradnia az árvízi eseményekkel, különben kellemetlen meglepetések érhetik a védelemvezetést. Annak ellenére, hogy hazánkban csaknem 100 év óta végeznek „sikeres”, több-kevesebb pontosságú árvízi előrejelzést, rá kell mutatni, hogy nincs olyan jó módszere az előrejelzésnek, amelynél az előrejelző teljes biztonságban érezhetné előrejelzését. A hibás előrejelzések oka azonban nem a felkészülségben van, hanem az árhullám-jelenségek természete olyan, hogy az mindig tartogathat meglepetést. Nem annyira előrejelzéseink pontosságát célszerű hangoztatnunk, hanem azokra a nehézségekre kell rámutatnunk, amelyek az előrejelzést olykor pontatlanabbá tehetik. Az árvízvédekezési központok, valamint a gyakorlati árvízvédekező számára a leggondosabban összeállított és megindokolt előrejelzés sem szokott elegendő lenni, akkor, ha néhány alapelv segítségével saját maga nem ellenőrizheti az előre jelzett értékeket. Tudomásul kell vennünk, hogy a védvonalon mindenki, a műszaki személyzet, a segédszemélyzet, sőt még az érdeklődő lakosság közül is sokan előrejeleznek, vagy várják az előrejelzést, vagy a kapott előrejelzést kritika alá veszik. De a védvonalon is 37
