Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
2.2.6. A Szentendrei-Duna-ág szabályozása A Szentendrei-Duna-ág a Duna teljes vízhozamának mintegy egyhar- madát szállítja. A meder aránylag jól alakult és viszonylag egyensúlyban van. A jéglevonulás szempontjából is kedvező a helyzete és így semmi veszélyt nem jelent. Ennek tudható be, hogy helyi jelentőségű munkákon kívül — dunabogdányi partvédezet és rakodó, tahii partbiztosítás, szentendrei kétoldali vezetőmű — nagyobb méretű szabályozást ez ideig nem végeztek. A nagymarosi vízlépcső építése során elvégzik a Duna-ág kotrását és általános szabályozását. Ezzel egyidőben a hajózási viszonyok javítása érdkében torkolati mű építését irányozták elő. 2.2.7. A Sió szabályozása A Sió a Balaton vízlevezetője, mai alakjában mesterségesen befolyásolt vízjárású csatorna, amely a Dunához vezető útjában jobbról a Kapóssal, balról a torkolat közelében a Mezőföldről érkező Sárvízzel bővül. Elméleti vízgyűjtőterülete 14 728 km2 a Zalával és a Balatonnal együtt. Bőhm Ferenc irányításával 1776-ban indul meg a Sió szabályozása. Ekkor a csatorna Sióagárdtól, Harc községig, valamint Pálfa és Simontor- nya között épült ki. A Sióagárd és Simontornya közötti szakasz kialakítása 1811-ben indult meg. Ugyanakkor kezdték kiépíteni a Sió medrét Simontornya és Ozo- ra között. Ezt a munkát 1825-ben fejezték be. A század közepén kialakult igények — a Balaton menti területek hasznosíthatósága, vasútépítés stb. — előtérbe helyezték a Balaton vízszint- ingadozásának szabályozását. A Balatonfüreden 1862-ben tartott értekezlet meghatározta a szabályozás célját és programját. A következő évben megépítették a siófoki fazsilipet és rendezték az Ozora—Jut közötti medret. Ebben az állapotban azonban csak maximum 17—18 m3/s-ot lehetett lebocsátani, de a lejjebb fekvő meder még ezt a vízmennyiséget sem tudta levezetni. Ezért 1891-ben a régi zsilip alatt 2 X 8 m nyílású 50 m3/s vízemésztésű betonzsilipet építettek. A Sió medrét pedig a Kapos betorkollá- sáig kibővítették. A további bővítési munkák 1913-ban kezdődtek, de a világháború okozta nehézségek miatt ezek csak 1934-ben fejeződtek be. Ezzel a mederbővítéssel a Sió a Kapos-torkolatt felett 50 m3/s, alatta pedig 90 m3/s vízemésztésre vált alkalmassá. E munkák befejezése után a Sión már csak kisebb fenntartási munkákat végeztek. A második világháború után a siófoki zsilipnél hajózsilipet építettek, amit 1947-ben adtak át. Az 1970-es évek elején a Sió 3,0 fkm-es szelvényében megépült a torkolati zsilip 13,5 X 95,0 mjes kamra mérettel, melynek üzembe helyezésével a Sió alsó, 27 km-es szakaszán állandóan hajózható víziút létesült. Napjainkban befejezték a Sió felső 41 km-es (Kapos-torkolat feletti) szakaszának bővítését. A Kapos-torkolat alatti mederszakasz rendezését az V. ötéves tervidőszakban kívánják elvégezni. 367
