Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása

2.2.3. A Marcal szabályozása

A folyó szabályozási munkáit az 1859. évben megalakult Marcalsza- bályozó Társulat indította meg. A Marcal medrét 1891-ig Kisbabot határáig, majd 1893-ig Marcaltőig építették ki. A szabályozási munkákkal egy- időben nagy számú csatorna épült a folyó völgyében. 1896-ban Nagyko- mádinál egy vízosztó duzzasztómű épült három egyenként 2,2 m széles nyílással. Ezeken kívül egy-egy oldalnyílás szolgál a folyóval párhuzamosan kiépített oldalcsatornák; táplálására. Az oldalcsatornák a mellékfolyókat bujtatókkal keresztezik.

1910-ben a Marcal torkolatát 5 km-rel feljebb helyezték és a gyirmóti zsilipbe szivattyútelepet építettek.

Az 1930-as években a Marcal medrét jelentősen bővítették a Kamodi duzzasztótól lefelé. A folyó 22 km-es torkolati szakasza további szabályozást nem igényel.

Az 1960-as évek közepén, az árvízvédelmi töltés építésének érdekében történt mederrendezés, mederkotrás.

2.2.4. Az Ipoly szabályozása

Az Ipoly folyó a szlovákiai Érc-hegységben ered és Ipolytarnócnál éri el a magyar határt. Innen az Ipoly Magyarország és Csehszlovákia között közel 160 km hosszúságban kisebb megszakításokkal közös államhatárt képez.

A folyó vízgyűjtőterülete 5145 km2, ebből kereken 1500 km2 esik Magyarország területére.

A folyó szabályozására irányuló törekvések már a XVIII. században jelentkeztek. Az első átfogó szabályozási tervet az 1840-es években a neves magyar vízimérnök, Beszédes József készítette. A tervből 1875-ig az Ipolytölgyesi 2,5 km-es, az Ipolypásztói 2,0 km-es, valamint az Ipolysza- kálasi átmetszések valósultak meg.

Később az 1885, 1900 és 1902. években készült tervek túlnyomórészben mederátvágások útján kívánták az árvízszint magasságát csökkenteni, de a meder állandósítására itt-ott már partbiztosításokat is terveztek és a lemetszett régi medreket zárógátakkal kívánták kiiktatni.

1940—41-ben kidolgozták az Ipoly általános szabályozási tervét, mely árvízmentesítést is tartalmazott. Ezek a tervek az árvízvédelmet főként azzal szolgálták, hogy az átmetszésekből kikerülő földet a folyó mentén árvízi töltésekhez hasonlóan kívánták deponálni. A terv abban különbözött a régi tervektől, hogy ebben az Ipoly szélsőséges vízhozamait is figyelembe vették. Az árvizet Balassagyarmatnál 170 m3/s, Ipolyságnál pedig 470 m3/-sal vették figyelembe.

A tervek alapján Balassagyarmat környékén több kisebb jelentőségű mederátvágást végeztek. Ezeket az átvágásokat azonban nem kapcsolták be a vízszállításba és így nagy részük pusztulásnak indult.

A második világháború után Csehszlovákiában több tervváltozatot dolgoztak ki az Ipoly szabályozásra és tervbe vették az Ipoly felső szakaszán Mulánál egy tározómedence létesítését is;

365