Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

nem szükségképpen lineáris, ezért elsősorban a kapcsolatkeresés grafikus módszereit alkalmazza a VITUKI hatékonyan. A kapcsolat legegyszerűbb formája, ha hozzáfolyásmentes és viszonylag rövid folyószakaszról van szó, mert ekkor az alsó szelvényben a tetőző vízállást egyértelműen meghatározza a felső szelvényben bekövetkezett tetőző vízállás. A segédletek szerkesztése lineáris és nemlineáris kapcsolat esetében is igen egyszerű, ha a grafikus kiegyenlítést alkalmazzák. Ez természetesen a kapcsolati pontok statisztikai szórásának megállapítására nem alkalmas.

Nehezebb feladatot jelent a többváltozós kapcsolatok meghatározása. Ez esetben a grafikus módszerek sokat veszítenek szemléletességükből. Abban az esetben, ha az alsó szelvény tetőző vízállásának előrejelzésére 2-nél több független változót használnak, jól alkalmazható a

H i — f(HFi, Hi 2 . .. HFn) (1)

többváltozós kapcsolat meghatározásának Szesztay által javasolt módszere, amelynek alapján a fenti kapcsolat felbontható megfelelő számú háromvál- tozós (két függetlenváltozós) kapcsolatra:

Haí = f(Hn, Hn)

Ha‘> — f(Hfi, Hn)

HAn = f(Hn, H/■,,)■ (2)

Az előre jelzett tetőzés az alsó szelvényben az egyes kapcsolatok alapján kapott értékek súlyozott átlagként határozható meg:

H j — ofíAi -f- bH 12 + cHA3 -f- . . . uHAn, (3)

ahol:

a-(-b + c-|-... + n=l.

Az a, b, c, stb. paramétereket a segédletek kidolgozása során úgy választják meg, hogy az előrejelzések hibája minimális legyen. Kétségtelen, hogy ezzel szubjektív elemet visznek a számításba, de a nagy számítási egyszerűsítés ezt minden bizonnyal megéri. A fentismertetett módszerrel készültek Magyarországon a Duna, a Tisza és a Rába előrejelzési segédletei.

Más úton is lehetséges a többváltozós kapcsolatok meghatározása, ill. felbontása. Szerteágazó bonyolult vízrendszer esetén, ahol több kb. azonos nagyságrendű mellékfolyó folyik össze, bizonyos esetekben az előrejelzési kapcsolat egyetlen módon, a független változók összevonása útján határozható meg. Emlékeztet ez a módszer Belgrand gyakorlatára. Az összevonás legegyszerűbb esete, ha az egyik mellékfolyó tetőzésének pillanatában a mellékfolyókon az előrejelzési szelvénytől lehetőleg azonos levonulási időre fekvő szelvények vízállásait összegezik:

~ H = Hn + Hf2 + . . . + HFn. (4)

Az előrejelzési kapcsolatot a fentiek alapján a

Ha = f(y H) (5)

kétváltozós kapcsolat fejezi ki.

34