Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - I. Folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzése
200 m-re, az átlagos pedig 820 m-re változott. A kanyarulatok azonban nem állandósultak és mozgásuk, vándorlásuk jelenben is tart. Igen sok zá- tonyos part található Tokajtól felfelé, melyek jelentős része a szabályozás óta keletkezett. A vízjárás éven belüli változását vizsgálva azt találjuk, hogy jellegzetes a hóolvadásből és a tavaszi esőzésekből keletkező árvíz, de előfordulhat az őszi-téli csapadék maximum idején is. A koranyári zöldár levonulása után fokozatosan csökken a folyó vízkészlete és a vízállás augusztus— októberben éri el minimumát. A Tisza jégjelenségeivel kapcsolatban megállapítható, hogy a meder mérete és kanyarulati viszonyok ellenére rendkívül ritka a torlaszképződés és jeges árvizek is csak szórványosan fordulnak elő. Az éghajlati adottságokból és a folyó rendkívül kis eséséből adódik, hogy a Tiszán korán jelenik meg a jég és hosszú a jeges időszak. A téli kisvízhozamok gyorsan követik az időjárás változását, így érthető, hogy a téli időszakon belül többször ismétlődnek a jégjelenségek. A Tisza szakaszjellegétől függetlenül általában a jégjelenségek azonos időszakban következnek be, mivel a felső szakasz hidegebb éghajlatát a nagyobb esése, illetve sebességek ellensúlyozzák. A Tisza mellékfolyói a Kárpátok magas hegyvidékein erednek és nagyesésű szakaszaik hirtelen töréssel érik el a síkságot. A bal parti mellékfolyók — Szamos, Körösök, és Maros — jelentősebbek és vízgyűjtő területük több mint 40%-a a Tisza vízgyűjtő területének. A jobb parti mellékfolyók közül folyószabályozási szempontból az Északkeleti-Kárpátokból eredő Bodrog, Sajó és Hernád érdemel említést. A mellékfolyók a magyarországi szakaszon már síkvidéken saját allu- viumokban folynak, medrüket szabadon alakítják, így szabályozás előtt erősen kanyarogtak, medrüket változtatva. A mellékfolyók vízjárására jellemző, hogy a hegyvidéki szakaszokból kilépve sebességük lecsökken, így a síksági szakaszon árhullámaik egymást utolérve összetorlódnak. A mellékfolyók vízjárása topográfiai, éghajlati adottságok miatt igen szélsőséges és meghatározza a befogadó Tisza vízjárását is. A Tisza és mellékfolyói árvizeinek találkozása alakítja ki a katasztrofális árvízi helyzeteket. Amíg a Tiszán a jégjelenségek nem okoznak különösebb gondot, addig a mellékfolyókon a jég veszélyes helyzeteket teremthet. A téli időszak kis- vizei igen gyorsan követik az időjárási változásokat és ezért a jégjelenségek gyakorisága nagyobb, a jeges időszak hosszabb mint a Tiszán. 338
