Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

előrejelezni. De az is kétségtelen, hogy a folyók áradására veszélyes területeken leesett nagy intenzitású csapadék alkalmas lehet az árvízvédekezési szolgálat riasztására. 1970 májusában pl. a Tisza és a Szamos vízgyűjtőjén lehullott nagy intenzitású csapadékok és a hegyvidékeken bekövetkezett katasztrófák figyelmeztették az árvízvédekezés hazai szerveit a veszélyre. A meteorológiai előrejelzésektől ma tehát elsősorban a bekövetkezhető veszélyhelyzetre vonatkozó figyelmeztetést, vagy riasztást várjuk és az esetleges számszerű adatokat tájékoztató jelleggel kezeljük.

A vízállásoknak a csapadék nagyságából való előrejelzése már konkrétabb feladat, de teljesen megbízhatóvá akkor válik, ha már folyami vízmércék' tetőző adatai is a kezünkben vannak. A lehulló csapadék ugyanis nem kerül teljes mértékben lefolyásra és nem mindegy az, hogy adott esetben hányadrésze terheli a vízfolyásokat. Itt sem lehet mindent merev számokba és képletekbe foglalni, mert nem mindegy az sem, hogy melyik évszakban hullott az eső, fagyott-e a talaj, volt-e előkészítő eső, stb., és a különböző mellékkörülmények, pl. a napsütés, vagy főként a szél hatása döntő lehet a lefolyási hányad alakításában. Voltak azért már évszázados időtávlati kísérletek legalább arra vonatkozóan, hogy a téli hőmennyiségből meghatározzák a tavaszi áradás vízállásait. Bogdánfynak 1906-ban közölt egyszerű kiegyenlítő összefüggése pl. még ma is használható. E szerint az összefüggés szerint, ha a Szolnok fölötti tiszai vízgyűjtőn a decembertől— februárig lehullott csapadék 2 km3, úgy Szolnokon maximálisan 400 cm-es vízállás várható tavasszal, ha a lehullott csapadék 7,5 km3, úgy Szolnokon 600 cm, és ha a lehullott csapadék 13 km3, úgy Szolnokon 800 cm maximális tavaszi vízállás várható. (A köztes értékek lineárisan interpolálhatok.) Használatosak ehhez hasonló öszefüggések a Dunára is, amely a hó vízkészletének ismeretéből, a meteorológiai előrejelzések alapján várható középhőmérséklet függvényében grafikus segédletek használatából áll.

Megbízhatóbbnak tekinthető módszer a folyó felső szakaszán észlelt vízállásokból történő előrejelzés az alsóbb szakaszokra vonatkozóan. A továbbiakban ezt fejtjük ki részletesebben.

Az árvíz jelzés fontosságát először a franciák ismerték fel. Az úttörés nagy és nehéz munkáját Belgrand végezte, aki 20 évig tartó tanulmány és közel 100 év adatainak feldolgozása után a múlt század 70-es éveiben adta át a nyilvánosságnak árvízjelző képletét. Belgrand a közzététellel 10 évig várt, hogy számításait az eredmények igazolják. Módszere alapján a Szajnán és mellékfolyóinak forrásvidékén egymástól szétszórtan fekvő 8 vízmérce vízállásainak átlagát 2-vel szorozva már 3 nappal előre, 30 cm biztonsággal lehetett előre jelezni a párizsi tetőző árvíz magasságát. A képletben olyan folyók is szerepelnek, amelyek Párizs alatt ömlenek a Szajnába. így a képlet összeállítása indokolatlannak tűnik, és jóllehet a párizsi vízállásra vonatkozóan gyakorlat által igazolt jó eredményt adott, csakhamar kitűnt, hogy más folyóvidékek bonyolultabb viszonyai között hasonló egyszerű öszefüggés nem állapítható meg. Sajnos, a mai előrejelzések egyi- ke-másika sem rendelkezik a Belgrand-féle előrejelzésnél több, kétségtelenül az addigi események által alátámasztott alappal, úgyhogy gyakran inkább megpróbálkozunk az árhullám-kifejlődés oksági alapjainak felderítésével.

31