Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - I. Folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzése
Különböző folyók vízjátékának összehasonlításából meghatározható, hogy a vízjárás heves, vagy kiegyenlített-e. így például Magyarországon a legkiegyenlítettebb vízjárású folyó a Dráva és a szélsőségesek közé tartozik a Tisza. A vízjáték azonban nemcsak a vízjárás változékonyságára, hanem a levonulási viszonyokra is jellemző. Nyilvánvaló, ugyanis, hogy a levonulási feltételektől — mederméretek, esés, hullámtér szélessége, benőttsége stb. — függően a hossz mentén azonos vízhozamintervallumokhoz különböző vízállásintervallumok tartoznak. A Dunán a Budapest alatti szakaszon a vízjáték 690—940 cm között változik (B. 14. ábra). Legnagyobb vízjáték a lefolyás szempontjából kedvezőtlen helyen a Sió-torok felett jelentkezik, ahol hullámtéri szűkület hatására nő meg a vízjáték. Ugyancsak érzékelhető kapcsolat van a víz játék és a nagy vizek esésviszonyai között is: a vízjáték csökkenése az esés növekedésével jár. Részletesebb információt szolgáltat a folyók vízjárásáról a különböző vízállások előfordulásának gyakorisága, illetve tartóssága. A gyakoriság azt mutatja meg, hogy adott vízállásosztály-közben a vizsgált időszak átlagában hány napon keresztül tartózkodott a víz. A tartósság azt jelenti, hogy a vizsgált időszak átlagában az adott szintet elérő, vagy annál nagyobb vízállások az év hány napjában fordultak elő. A tartósság tulajdonképpen nem más, mint a vízállások relatív gyakorisága. Ez a feldolgozási mód már lehetőséget ad az adatok eloszlásának szemléltetésére és következtetni lehet belőlük az adott szintet meghaladó vízállások ismétlődésére is. A gyakoriság és tartósság értékét a folyószabályozási férfi—14. ábra A vízjáték és a nagyvizek esésének alakulása a Dunán 312
