Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
sem volt döntő jelentőségű. Ennek oka volt, hogy a Bodrog—Tisza-talál- kozás meglehetősen ritka volt. 1888-ban azonban a részleges találkozás is elegendő volt olyan LNV-hez Tokajban, amelyet azóta sem múlt felül (1976-ig) egyetlen tisza árvíz sem. Ma már a Tisza—Bodrog-találkozás a Csehszlovákiában megépült árvíztározó-rendszer hatékonysága következtében lényegesen ritkább. Mindazonáltal, 1974-ben a Bodrog alsó folyását nem lehetett mentesíteni az LNV-től, amely vízhozamban is kb. 1000 m3/s-t jelentett. A Tisza azonban egyidejű csúcsot nem hozott. A Sajó a hozzá képest nemsokkal kisebb Hernáddal, valamint egyéb folyókkal együtt a Tisza legtorrensebb mellékfolyója. Áradó vizét ezért általában a leghamarabb bejuttatja a Tiszába. Vízhozama maximális esetben sem éri el a Bodrogét és 700—800 m:i/s nagyságrendű. Meglepő, hogy a hóolvadás vagy a nyárelő árvizei mellett a Sajó vízrendszerében az őszi esőzések okozták eddig a legnagyobb árvizet 1974-ben. A Körös vízrendszere a Fehér-Köröst, a Fekete-Köröst, a Sebes-Köröst és a Berettyót foglalja magába. E négy folyó önmagában is igen heves vízjárású, és 1970-ig elegendő volt az is, hogy, ha a vízrendszernek egy, vagy két folyója áradt meg rendkívüli módon ahhoz, hogy a folyó torkolati szakaszán, a Hármas-Körösön LNV-t okozzon. Amikor azután — mint 1970-ben — mind a négy folyó lényegében egyszerre áradt, olyan vízszintek keletkeztek, amelyek az addigi LNV-szinteket méterrendűen haladták meg. Ez a jelenség megismétlődött 1974-ben is, és akkor már csak vésztá- rozással lehetett az árvízi helyzetet megmenteni. A Hármas-Körös vízhozama az 1970. évi méréseket tekintve 1800 m3/s-re tehető maximálisan. A vízgyűjtő ennél többre is képes lehet, azonban a vésztározások lehetősége miatt a Hármas-Körösben ennél több víz összegyülekezésére már nincs lehetőség. A Körös vízrendszerében az altalajviszonyok miatt a vizek össze- gyülekezése nagyon gyors: az eső kezdetétől számítva 3—4 nap elegendő lehet az árhullám levezetésére. Ez teszi lehetővé, hogy a Körös vize a Tiszában jóval megelőzhesse az északkeleti eredetű (felső-tiszai, szamosi) vizeket. Ä Körösön létesítendő esetleges árvíztározások a Tisza szempontjából nem feltétlenül volnának előnyösek, tekintve, hogy a körösi árhullám késleltetése a tiszai helyzetnek inkább romlására, mint javítására vezetne. A Maros a Tisza legnagyobb és legjelentősebb mellékfolyója. Végig nagy esésű folyó. Jellegzetes, hogy a Maros kisvízszintje Aradnál, tehát Szegedtől 117 km-re, magasabb, mint a Tisza vízszintje Vásárosnamény- nál, azaz Szegedtől 500 km-re. A Maros heves vízjárását az is okozza, hogy vízgyűjtőjén zömmel vízátnemeresztő agyagréteg található. A Maroson a hóolvadások után ugyan jelentős vízmennyiségek gyűlhetnek össze, a legnagyobb árvizek 1970-ben és 1975-ben nyár folyamán, májusban, júniusban és júliusban alakultak ki (A—ÍV. táblázat). A Maros árhullámai rendszerint megelőzik a tiszai árhullámokat, de a Tiszában éppen az szokta a legnagyobb veszélyhelyzeteket előidézni, ha a Maros árhulláma késik, vagy ismétlődik. 1877-ben, 1895-ben, 1919-ben, 1932-ben és 1970-ben a Maros árhulláma több-kevesebb pontossággal találkozott a Tisza árhullámával. A Maros árhulláma egyszerre igen sok vizet zúdíthat a Tiszába, és Szegednél a tiszai tetőzés gyakran nem is a Tisza, hanem a Maros árhullámának levonulásával esik egybe. A Maros maximális vízhozama kereken 2500 m3/s. 27
