Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
folyó LNV idején Győrnél kb. 1000 m3/s-ot szállít. A Rába és a Duna nagy vizei nem esnek egybe, bár ezt az állapotot az 1954 júliusi egybeesés megközelítette. Az egybeesés hiánya miatt mondhatjuk, hogy a folyó a Duna nagy vízi hozamának 10%-át sem szolgáltatja, így a Duna szempontjából gyakorlatilag érdektelen. A Vág Csehszlovákia felől szállítja vizét a Dunába. Valamivel nagyobb folyó, mint a Rába, mert LNV esetében 1800—2000 m3/s szállítására is képes lehet. Ez azonban ma már nem következik be, tekintve, hogy a folyó teljes hosszában számos duzzasztóművel csatornázva van. így a vízeresz- tés tervszerű, tehát a rendkívüli maximumok elkerülhetők. A Vág vízhozama ezért a Duna nagy vízi hozamát jelentékenyen nem növeli. Ugyancsak kis hatással van a Duna nagyvízi hozamaira az Ipoly és a Garam is, amelyek nagy víz esetén sem szállítanak többet torkolatuknál, mint 300, ill. 500 m3/s-ot. Bár rendkívüli esetben a feltüntetett vízhozamértékek kétszerese is előfordulhat a megnevezett folyókban, ezek az értékek egyrészt megint csak elkerülik a Duna nagy vizeit, másrészt, ha nem is kerülnék el, a Duna szempontjából nem túlzott értékek. A Dráva határfolyó Magyarország és Jugoszlávia között, és határainkon kívül ömlik a Dunába. Ennek ellenére lényeges lehet még a Duna magyar szakasza szempontjából is. Magas vízállása esetén ugyanis a lefolyó Duna-vizet akadályozhatja folyásában. 1965 júniusában a Dráva vízállása is magas volt, ugyanakkor, amikor a Duna rendkívüli árvízmennyiséget hozott. A Dráva visszahatása a Baja környéki Duna-szakaszon súlyosbította a helyzetet. A Dráva is alpesi eredetű folyó, és legnagyobb vizei elsősorban nyáron várhatók. Legemlékezetesebb legutóbbi árvize 1972-ben volt. Torkolati vízhozama megközelítheti a 3000 m3/s-ot. Ez a Duna szempontjából már jelentékenyebb érték, annál is inkább, mert a Duna nagy vízhozamaival több-kevesebb pontossággal egybeeshetnek a Dráva nagyobb vízhozamai is. Ennek azonban magyar területre csak visszahatása lehet, közvetlen hatása már nem. A Tisza hazai mellékfolyói közül jelentősebbek a bal parton a Szamos, Körös és Maros, a jobb parton a Bodrog és a Sajó. Ezenkívül még számos kisebb vízfolyás is torkollik a Tiszába, mint pl. a Batár, Túr, Kraszna, Eger-patak, Zagyva, stb. amelyek közül a legnagyobb sem szállít 100— 300 m3/s-nál nagyobb árvízi hozamot. A Tisza árvizeit elsősorban a bal parti mellékfolyók árvize határozzák meg. A legveszélyesebb helyzet akkor áll elő, ha a Körös és a Maros folyókon olyan késleltetésben vonul le az árhullám, vagy a másodszori és a harmadszori csapadékhullás miatt olyan új árhullámok indulnak el a mellékfolyókon, hogy azok Szeged körzetében találkozhatnak. Ilyen találkozásra 1970-ben két példa is adódott. 1970. június 2-án a Tisza felső-tiszai és szamosi eredetű árhulláma találkozott a Maros második árhullámával, úgy, hogy a Maros első árhullámának legnagyobb része még a Tiszában tartózkodott. A második találkozást (Szegednél) június 18-án a Körös nagy árhulláma és a Maros-torkolatnál már összefolyt harmadik és negyedik árhulláma hozta létre, 90%-os tiszai mederteltség mellett. Ha a mellékfolyók — mint a Körös és a Maros általában — hamarább lezúdítják árhul25
