Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - III. Magyarország árvízvédelmi rendszerének fejlesztése

Az elterítést akár földnyesővel, akár dózerrel vagy grederrel végezzük is — elkerülhetetlen, hogy az elterített anyagban keréknyomok ne maradjanak. Ezek érdesítéséről a következő réteg jó kötődése érdekében gondoskodni kell.

A töltéstest megkívánt állékonyságát és vízzáróságát az elterített anyag tömörítésével biztosítjuk. Szemcsés anyagot vibrohengerrel, kötött anyagot juhlábhengerrel tömöri tünk az OVHSZ 110 T szabványban előírt módon és mértékben, figyelve arra, hogy a tömörített felületen ne alakuljon ki sima kéreg.

3.242 Hidromechanizációs töltésépítés

Az előző pontban (3.23) azt mondottuk, hogy árvízvédelmi töltést építeni elvileg a természetben előforduló majdnem minden talajból lehet, ha a beépítési technológiát és a méreteket az anyagnak megfelelően állapítjuk meg. Ez a megszorító feltétel különös jelentőséget kap a hidromechanizációs beépítés esetén.

Hidromechanizációval kifogástalan töltést lehet építeni, de ennek a technológiának különleges kívánalmai vannak az anyaggal szemben. Beépítésre legjobb a közepes, részben durva homok (dh = 0,25—1,00 m/m), melyben a kapilláris emelkedés a 0,1—0,3 cm. Elfogadható az apróbb szemű folyami kavics is (max. dk = 50 m/m), ha kellő mennyiségű finom frakciót tartalmaz. A megengedhető iszaptartalom legfeljebb 8—10% lehet, bár már ez a mennyiség is fokozott gondosságot igényel az összefüggő iszaprétegek kialakulásának megakadályozására.

A beépítésre tervezett homokot takaró humuszos, iszapos fedőréteget a kitermelés előtt el kell távolítani. Az építendő töltés alapját ugyanúgy kell elkészíteni, mint bármely más töltését, az itt eltávolításra kerülő laza réteg anyagát a zagygátak megépítésére, illetve a már kész töltés rézsűjének humusz borítására lehet majd felhasználni.

A hidromechanizációs töltésépítés alkalmazásának a kellő minőségű és mennyiségű építési anyag rendelkezésre állásán kívül fontos gazdasági feltétele a folyóméterenként beépítendő anyagmennyiség. Ha ez kevés, ez az anyagtermelő állások gyakori áthelyezését, az anyagszállító vezeték sűrű mozgatását teszi szükségessé. Mindez tetemesen megdrágítja a munkát.

Hazánkban, mint már említettük, új töltésépítés csak kivételesen fordul elő akkora méretben, ami a hidromechanizációs építés alkalmazását gazdaságossá tehetné, ezzel szemben hosszú szakaszokon kerül sor a meglevő töltések erősítésére. Ezért itt ez utóbbival foglalkozunk részletesebben. Mivel a hidromechanizációs töltéserősítés vízáteresztő anyaggal történik, azt minden esetben a töltés mentett oldalán kell végezni, az esetleg szükséges vízzáróságról külön kell gondoskodni, amennyiben a régi töltéstest ezt nem biztosítja kielégítően.

Építés. A munka menetét és a kivitelnél szemmel tartandókat az A—29. ábrán vázolva az alábbiakban ismertetjük:

a) A megerősítendő töltés koronájáról, rézsűjéről és a mentett oldali terepnek arról a részéről, amelyet az erősített töltés majdan letakar, a humuszos, gyepes, gyökeres megöregedett réteget el kell távolítani. Ezzel a

240