Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - III. Magyarország árvízvédelmi rendszerének fejlesztése
matok esetében nem elégséges. Az árvizet kiváltó vízháztartási elemek elsődlegesen a légkörből származnak. A légkör folyamatainak behatóbb ismerete, pontosabb előrejelzése ezért mind a jelenlegi műveken folyó, mind a jövőbeni, fejlesztett műveken végrehajtandó árvízvédekezés hatékonysága szempontjából döntő jelentőségű tényező. Az a térrész, amely az árvíz kiváltásában részt vesz, sokkal kiterjedtebb, mint maga a vízrajzi vízgyűjtő terület. Amint azt már a korábbiakban láthattuk, a Duna-medence átmeneti jellegű éghajlatát távoli légnyomásközpontok — az azori maximum, az izlandi anticiklon és a passzátszelek, óceáni, mediterrán és kontinentális hatások — igen változatosan határozzák meg. Integrált vízgyűjtőkön az árvízi jelenségek modelljének kialakítása az időjárás asszinkronitása miatt igen bonyolult feladat, mert a vízháztartás légköri elemeit (területileg, időben és statisztikailag) a mértékadó árhullámlevonulási jelenségek időléptékének megfelelő légköri folyamatok terének figyelembevételével kell meghatározni. A vízgyűjtőn belül a részvízgyűjtők szerepe egy-egy, a múltban kialakult nagy árvíz esetén más-más volt. Ezeknek a folyamatoknak az elemzése, új kombinált folyamatok feltételezésével a kutató feladata. A kau- zólis és szimptotikus elemzésekhez ilyen vizsgálatok szükségesek. A valószínűségi alapon történő előrejelzési módszerektől jobb eredményt várhatunk, ha a folyamat okozati háttere jobban felderített, s lehetőség nyílik az okok valószínűségi elemzésére is. Különösen fontos ez olyan asszinkron vízjárású folyórendszerekben, mint a Tisza, mert például Szegeden ugyanaz a vízhozam vízszintben 100— 150 cm szórást is mutathat. 2.15 A jelenségek időbeli határai A jelenségek térbeli megjelenése egyben feltételezi a tőle elválaszthatatlan időbeni határok kijelölését, vagy legalább hozzávetőleges becslését is. A nagy folyók teljes vízgyűjtőjére nézve ez természetesen egészen másképpen alakul, mint a művek tönkremenetele és az emiatt érintett nagyságrendileg kisebb árterek esetében. Már az előzőekben szó volt arról, hogy a légköri jelenségek miatt az árvíz modellezéséhez a vízgyűjtőnél jóval kiterjedtebb területek figyelem- bevétele szükséges. Ilyen terület kijelölése csakis a folyóhálózatban megfigyelt és esetleg elemzésekkel feltételezett folyamatok időtartamához illesztve lehetséges. A mértékadó időtartam megállapításánál az árhullám indulása és torkolathoz érkezése között eltelt időhöz kell igazodni. A kezdő és a végpont, valamint az árhullám típusának megválasztása körültekintő, előzetes elemző vizsgálatokat igényel. A művek feltételezett tönkremenetele esetében is nehezen megfogható határfeltételekből kell kiindulni. Minden egyes védett öblözetben külön- külön ismeretlen a szakadás helye, időpontja az árhullám helyi állapotához képest és a szakadási szelvény kifejletének folyamata. 210
