Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - III. Magyarország árvízvédelmi rendszerének fejlesztése
A védművek kiépítettségét a mértékadó árvízhez viszonyítjuk, fejlesztését ehhez képest adjuk meg. A mértékadó árvíz magassági paramétereihez viszonyítjuk a magassági hiányokat. E paraméterek emelésével természetesen emelkedik a hiányos szakaszok (fejlesztendő szakaszok) hossza is. A tartóssági paraméterek a keresztszelvény kialakítását befolyásolják. Ezek szerint a mértékadó árvíz előírásai tartalmazzák a mértékadó árvízszint paraméterein kívül a mértékadó tartóssági értékeket is. A Minisztertanács 2006/1973. (I. 31.) Mt. sz. határozatával hagyta jóvá a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepcióját, mely szerint az árvízvédelmi műveket úgy kell fejleszteni, hogy — a fő védvonalak átlagosan a 100 évenként, — a városok és nagy ipartelep védvonalai 120—150 évenként, —- egyes különlegesen magasfokú árvízvédelmi biztonságot igénylő területek (Budapest, Győr, Szeged stb.) védvonalai 1000 évenként, — a kevésbé értékes területek védvonalai pedig a 60—80 évenként egyszer előforduló árvizek ellen nyújtsanak védelmet. E határozat alapján széles körű hidrológiai, hidrometeorológiai és köz- gazdasági tanulmányokat végeztek, melyeknek eredményeként rendelkezésre állanak azok a genetikai medermorfológiai és meteorológiai szempontból ellenőrzött adatok, melyeknek birtokában az új mértékadó árvizek meghatározhatók. A szabatos matematikai statisztikai vizsgálatok eredménye alapján az alábbi megállapításokat tehetjük: a) Az egyes folyókra megállapított 80—100—150 éves visszatérési idejű árvizek között megállapítható szintkülönbségek csak deciméterrendűek és ez az eltérés nem haladja meg a számított valószínűségi értékek megbízhatóságát jellemzőnek elfogadott 5%-os kockázati határt, ami +5 drn-t tesz ki. Nincs tehát jelentősége annak, hogy öblözetenként külön mérlegeljük a visszatérési időket. Alapul általában elfogadható a 100 éves visszatérési idővel való számítás. Az egyes öblözetek közgazdasági értékelése sem teszi indokolttá az egységes viszonyítási alaptól való eltérést. Ezért az egységesen elfogadottnak tekinthető 100 éves értéktől való eltérésnek csak egy folyószakaszon van indokoltsága, éspedig a Duna Esztergom—déli országhatár közötti szakaszán. Ezen a szakaszon ui. a jeges árvizek a jellemzőek. A jég által befolyásolt lefolyás szabatos matematikai-statisztikai vizsgálatára ma még nincsen kidolgozott módszer. Ezen a szakaszon tehát csak az eddigi legnagyobb jeges vízállások burkoló görbéjét lehet mértékadó árvízszintnek tekinteni, miután ez ezen a szakaszon mindenütt meghaladja a jégmentes árvizek szintjét. b) A töltések kiépítési magasságát az előbbiek szerint megállapított mértékadó árvízszinttel egyezően megállapítani nem volna helyes, mert — a töltések legfelső része az atmoszferiliák, a növényzet hatására és a féreg járatok miatt fellazult, nem tekinthető vízzárónak, — magas vízállásoknál a kialakuló hullámverés a töltésen átcsapva azt tönkre teheti, — évek során a használat folytán a töltés magasságából veszíthet 204
